2009. január 29.

Megfertőződtünk.

A hetünk elég rosszul kezdődött. Levivel elkaptunk valami bacit amit aztán Mamának is átadtunk, úgyhogy a héten hárman ápoljuk itthon egymást. Levivel teázunk, facsarjuk a friss narancslevet (talán ezért) mi már jobban vagyunk. Anyukám a kettő közül egyiket sem szereti, remélem azért hamar jobban lesz ő is.

Én tegnap már elég jól éreztem magam, úgyhogy amíg aludt a család foglalkoztam kicsit a másik fertőzésemmel is. Levivel nézegettük d.e. a Tildas könyvet és kiválasztottunk egy nyuszit belőle. Hogy miért éppen nyuszit azt magam sem tudom. Húsvétot mi évek óta nem tartunk, vagyis tartunk csak egy kicsit másképp. Átjönnek a barátaink egy kis kerti sütögetésre, focizásra, beszélgetésre. Ez amolyan szezonnyitó kerti parti nálunk, 15-20 fővel. Semmi locsolkodás meg nyuszi nincs, max egy kis csoki a bokrok alatt a gyerekeknek. Na mindegy, végülis nyuszi lett a kiválasztott. Ruháját Levi kérte ilyenre (én kékre csináltam volna). Bele van szeretve ebbe a színbe, a szobáját is ilyen színűre kéri.

Sokmindent csináltam már életemben de babavarrás nem rémlik hogy lett volna közte. Úgyhogy Ő az első....de nem az utolsó. Ikrek aranyosak voltak és tudtomra hozták hogy nagyon örülnek hogy ilyen elvetemült anyukájuk van és szeretnének ők is egy ilyen babát. Vagyis nem is ilyet hanem Dave boszit kér, Lac meg mezei nyulat, de ez már részletkérdés. Mellesleg a tegnapi szülőin (mert az is volt tegnap) megköszönték hogy dec.-ben varrogattam egy kicsit a gyerekekkel (technika óra keretében kariajcsikat csináltunk) és meghívtak egy újabb varrogatásra jövő hónapban is. Örülök hogy élvezték a gyerkőcök és a szülők is örültek hogy ilyen ügyes csemetéjük van.

2009. január 26.

Le vagyok maradva...

...mint mindíg. A varrással és az írással is. Varrásügyileg mondjuk jobban állok, mert kipipálhattam végre pár dolgot a listámról a múlt héten, viszont blogügyben egyre rosszabb a helyzet. Hiába olvasok végig mindent újra és újra, ehhez nagyon szőke vagyok. Szóval a blogom marad olyan amilyen, képtár készítésen meg már nem is agyalok mert nagyon nem megy.

A varráshoz visszatérve, múlt héten varrtam pár táskát amit még tavaly kellett volna, de átcsúszott idénre és pár apróságot amivel szintén el voltam maradva.

2009. január 15.

A mai örömöm és egy találós kérdés.

Hogy az elején kezdjem...Az úgy kezdődött hogy egyes külföldi foltvarrós újságokban, könyvekben (nekem nagyon tetsző) faorsókra lettem figyelmes. Cérnákat, csipkéket faorsókon tárolnak a hölgyek, ami nekem nagyon tetszik. Festett cérnácskáimnak csináltattam már pici orsókat, de a csipkéim még mindíg műanyag dobozban laknak. A minap szokásos vatera-böngészésem közben ráakadtam egy kupac régi nagy faorsóra. Azonnal lecsaptam rá és a mai postával meg is érkezett. Pont ilyet képzeltem el, gyorsan le is csutakoltam róla kb 70 évnyi koszt és azon gondolkodtam hogy vajon mire használhatták?!? 22cm hosszú orsók, a végük különböző átmérőjű, 7-10cm . Volt valami köze a textilhez...vagy egészen máshoz használták?!?Konkrétan mihez volt jó?!? Van ötletetek?!














És ha már a külföldi újságoknál tartok amikből mindíg megkívánok valamit....Egy ilyen polcocskára is oly régen vágytam már és most őt is megtaláltam. (szegény férjem néha megkérdezi nem akarom-e kezeltetni magam?!kicsit beteges a gyűjtőszenvedélyem.)
Eredetileg sima fém akasztók voltak rajta, de nem tetszett, lecseréltem porcelánra.

2009. január 14.

Meglepetés


Nagy meglepetés ért..még tegnap...csak megint le vagyok lassulva.

Erikától kaptam és nagyon meglepett...és nagyon jólesett. Köszönöm Erika!

Ezt a blogot anno azért kezdtem el írni, mert képtelen voltam egy mezei képtárat megcsinálni. Úgy terveztem hogy ide teszem fel az elkészített varrományaim képét. Aztán szép lassan elkezdtem olvasni mások blogjait, és hozzám is betértek páran. A régi képek nem kerültek fel azóta sem, és lassan többet olvasok blogokat mint varrok. Viszont megismertem sok kedves embert akik ugyan távol élnek tőlem mégis velem vannak nap mint nap. Jólesik hogy kíváncsiak rám, hozzámszólnak és barátjuknak tekintenek. Köszönöm!


A díj hevenyészett fordítása:

"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"


2009. január 12.

Az év első darabjai

A idei legelső darabomnak köze nincs a foltvarráshoz, ugyanis Zsömikének készült egy kutyaól az év első napjaiban. Végre tákoltam neki egy saját ólat. Szegény hátrányos helyzetű kutyi lassan egy éves és nincs ólja. Amíg pici volt a lakásban lakott, aztán beköltöztettük a gyerekek kerti házikójába, de mióta elköltöztünk a kedvenc helye Mama vinca mayor ágyása. (aki a virágot szereti rossz kutya nem lehet)Most végre van ólja.. amibe a gyerekek nagyon szeretnének bemászni...viszont Zsömi nem....azóta is a vinca közt alszik legyen bármilyen kutya hideg. Ki érti ezt?!


Az év első napjaiban rendeltem pár új anyagot Nyitrai Kati kollekciójából amit volt olyan kedves és maga hozott el nekem. Ezúton is nagyon köszönöm a kedvességét és örülök hogy megismerkedtünk. Az egyik paneles anyagból rögtön varrtam is egy poháralátét szettet. Nekem nagyon tetszik, olyan kis romantikus. Anyukám azt kérdezte, hogy ki az aki egy ilyenre poharat mer rakni?!? (Én biztosan használnám ha lenne végre egy használható asztalom) És ti?! Szerintetek lehet ezeket használni?!

2009. január 6.

Új Év...új remények...új családtag

Nagyon utólag Boldog Új Évet Kívánok minden kedves idetévedő olvasómnak!!

Az ünnepek gyorsan teltek, ismét új évet kezdtünk. Elkezdődött az iskola, óvoda a gyerekeknek, nekem meg kezdődhet a nagytakarítás és a varrogatás. Az ünnepek alatt volt időm alaposan végigböngészni pár új foltvarrós könyvet. Ezeket még azon a novemberi "ne vásárolj semmit" napon vettem, amikor is féláras könyvvásárt tartott az Aréna2000 könyvkiadó a városunkban.

Tildas rajongók gondolom tudják miről van szó..szóval ezt nem tudtam kihagyni.

Eddig nem voltam nagy rajongója ezeknek a kis manóknak és egyéb kedves figuráknak, de minél többet néztem őket annál jobban beléjük szerettem. Még sosem varrtam babát, de egyszer mindent el kell kezdeni. Remélem időm is lesz ezekre a kedves manókra.

Egyenlőre egy születési értesítő hímzésének szeretnék nekilátni. 11-ére vártuk bátyám kisfiát, de már 3-án úgy döntött kibújik a pocakból. A legkisebb családtag: Gábor (bátyám 3. gyermeke)
Isten hozott kisember!