London

Mai napunkat a nemzeti botanikus kertben a Kew Gardenben töltöttük. Gyönyörű napsütéses tavaszi idő volt, csicseregtek a madarak és tavaszi virágillatot fújt a szél. A hozzám hasonló kertimádóknak ez maga a paradicsom. Egész nap egy dal járt a fejemben és közben Kriszta barátnőmre gondoltam. Ő tudja miért.

A Kew Garden 1840 óta nemzeti botanikus kert. Található itt fontos növénygyűjtemény (mag-bank), az emberiség és a növények kapcsolatát ismertető múzeum, és fél millió kötetes könyvtár egyaránt. 2003. júliusától a kert az UNESCO Világ Örökségének része lett.
1844-48 között épült a kovácsoltvas pálmaház (Palm House),
majd a XIX. században a kétszer akkora Melegház (Temperate House), mely jelenleg a legnagyobb viktoriánus üvegház.
1987-ben Lady Diana nyitotta meg a harmadik legnagyobb, róla elnevezett télikertet (Princess of Wales Conservatory).

Szabadság

Az előző bejegyzés kicsit keserűre sikerült, pedig édesnek szerettem volna. Sokszor szeretnék dolgokat leírni, elmondani, de nem megy. Vagy ha megy akkor egész más sül ki belőle mint amire gondolok. Most arra gondolok, hogy talán le kellene feküdnöm, mert olyan fáradt vagyok hogy azt sem tudom mit írjak. Egész nap rohangáltam hogy minden meglegyen, minden a helyén legyen, mindenkinek mindene rendben legyen. Az utolsó pillanatban elmentem az igazolványomért, az utolsó kiskanálig elmosogattam mindent, kiürítettem mindent a szennyeskosárból, végigtakarítottam a lakást, megvarrtam minden apró szakadt darabot ami már egy ideje várakozott a varrógép mellett és minden illetékest beavattam a napi rutinomba, hogy az elkövetkező hétben nélkülem is úgy haladjon (esetleg egy kicsi jobban) az élet ahogy annak lenni kell. Éppen csak a saját motyómmal nem foglalkoztam ma. Mondjuk azzal aminek már a bőröndben kellene lennie..vagy legalábbis egy listán hogy mit kéne magammal vinnem.


De nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy milyen szép idő volt ma és olyan boldog voltam a napsütésben. Kimentem a kertbe és két kis virágot is találtam akik már érzik a tavasztNem tudom ki hogy van vele, de én amolyan medveféle vagyok aki télen a kuckóban vackol és csak az első tavaszi napsütés csalja ki az odújából. És attól kezdve minden szép, és egyre szebb lesz ahogy melegszik az idő, mert napelemmel működöm. Arról ne is beszéljünk hogy északabbi vidékeken már 15 fokot is mérnek és még tavaszabb van. És mivel a főnökeimtől kaptam 1 hét kimenőt, holnap felszállok egy nagy madárra Anyukámmal és meglátogatom Hella barátnőmet a ködös Albionban. A tervek szerint az elkövetkezendő héten szebbnél szebb angol kertekben sétálhatok a napsütésben....vagy éppen esőben, mert az ott mindennapos. Remélem sikerül pár használható fotót is csinálnom (ritkán sikerül) és ígérem beszámolok majd az úti élményekről is.

Ui: Ha rákattintok a képre nem nagyítja ki. Biztosan nagyon egyszerű a megoldás miért nem, de én sajnos nem tudom. Ha valaki volna olyan kedves és megosztaná velem ezt a tudás megköszönném.