2014. november 21.

Konyhafelújítás

Lassan helyére kerülnek a dolgok és fogynak a tételek a megvalósítatlan tervek listáján. Az elmúlt hetekben a konyhánkon volt  a sor, amit anno 12 éve megálmodtam.
Mikor megvettük  a házat, egy ideig csak alsó szekrények voltak, aztán a 2008-as átépítés előtt csináltattuk meg a felső szekrénysort. Szerencsére azt el tudtuk úgy tenni akkor, hogy mikor visszaköltözünk 2010-ben csak fel kellett újra szerelnünk. A virágos függönyök is akkor kerültek még rá, hogy ne legyen ajtó nélkül...ideiglenesen...egy kis ideig :-) Az alsó pult teljesen tönkrement az építkezés során így azóta Anyukám kiszuperált bútorai voltak a konyhámban. Mivel nem vagyunk szabványméretű család és a konyhánk sem az a maga 296 centijével és a nem túl derékszögű falaival, biztos volt hogy nem tudunk kész bútorokat vásárolni bele. Vázoltam hát az asztalosnak az elképzeléseimet aki némi huzavona után tökéletesen megvalósította a terveimet. 1 méter magas alsó pult, bükkfa munkalappal, vízzáró nélkül, centire pontosan beszabva a helyére. Az ajtófrontokon harcolt kicsit mert szerinte a fehérre pácolt fenyő lap nem való konyhába, zománccal kell azt lefújni ,hogy szép egyenletes legyen. De én ragaszkodtam a fa erezetéhez és a fehérhez is, mert nagyon sötét a konyhánk. Mivel nem vállalta, lefestettem én, pont olyanra amilyenre szerettem volna. A csempét talán le kellett volna cserélni, van is itthon egy konyhára való, de úgy döntöttem nem ér meg annyit most a nyugalmam hogy totál felfordítsuk a lakást. Ráadásul ha csempéztetnék akkor szívem szerint az üvegtéglákat is kicseréltetném nyitható ablakokra, ahogy azt a felső ablakkal is tettük, mert az évek során kiderült, hogy hőszigetelési szempontból nem volt jó választás. Egyszer majd talán arra is sor kerül, de egyenlőre beérem azzal ami van, nekem így most tökéletes.



2014. november 3.

Idén így készülök a karácsonyra

Vannak emberek akiket a sors talán mellénk rendelt valamiért. Ha nem akarjuk akkor is találkozunk valahol, valamiért. Sok olyan emberrel ismerkedtem meg Panka rövid élete alatt akikkel talán soha nem találkoztam volna. Közülük az egyik Réka volt. A gyermekklinikán kezdtünk el beszélgetni ahová a Ringatós lányokkal járt be önkéntesen segíteni. Nem jótanácsot osztogatott tapasztalat nélkül, tapasztalatokról mesélt, őszintén, amivel erőt adott nekem is. Egész más szemmel kezdtem látni a világot és sokat gondolkodtam azon hogy mindezt hogy tudnám viszonozni Neki és hogy tudnék Neki segíteni abban amiben hisz, amit képvisel és ami szerintem példaértékű lehet másoknak. Panka érkezéséve egy új élet kezdődött ami sosem fog visszatérni arra az időre ami előtte volt, Vele folytatjuk mégis nélküle:( Sok olyan termékem van itthon ami régebben készült és nem szeretnék már ilyeneket, ilyen formában gyártani. Valahogy új lapot kellene nyitni, de ahhoz a régit le kell zárni. Ezért készítettem egy albumot ahová feltöltöm a meglévő készleteimet és megveheti akinek tetszik, a bevételt pedig felajánlom az alapítvány javára. Lesznek benne új termékek is, mert készülnek sorban és lesznek olyanok is amiket kizárólag erre a vásárra készítek majd. Szeretném az idei évet azzal a szeretettel zárni amivel elkezdődött, anyagi javakért való küzdelem nélkül, kimaradva a karácsonyi hajrából és a kézművesek csatározásaiból, csak egyszerűen, csendben a magam kis tempójában.
Az albumot itt találjátok, köszönöm ha megnézitek!
Ha szeretnétek csatlakozni hozzám és terméketeket szívesen felajánlanátok az alapítványnak azt is nagyon megköszönjük!!