2018. június 4.

Fényképtartó egy régi ablakkeretből

Kisfiam 1. születésnapját ünnepeltük a hét végén. Szerettem volna a dekoráció mellett valami kis saját készítésű dolgot is csinálni, megemlékezni az elmúlt 1 év boldog pillanatairól. Pinteresten elég sok ötletet találtam. Többek között egy tablóképet is, amin az első év fotói vannak havonta a kisfiúról. Kartonra nem akartam csinálni, inkább átdolgoztam a saját ízlésemre.

Adott volt egy dupla osztású ütött-kopott régi képkeret amiről hőlégfúvóval leszedtem a festéket és egy kicsit lecsiszoltam.
Csiszolás után portalanítottam és lekentem krétafestékkel. (Home decor típusú volt itthon ilyen szép kékben, de szerintem bármelyik márka terméke tökéletes hozzá)
1 rétegben kentem, ez is elég volt, úgyis vissza akartam csiszolni, mert tetszett a régi fa erezete, hibái.
Száradás után visszacsiszoltam amíg úgy éreztem most már eléggé régies hatású, majd wax kerül rá fedőrétegnek.





Asztalra fektetve elrendeztem a 12 fényképet, ami kiadta hogy kb hova tegyem keresztbe a zsineget, amin majd lógnak a képek.
Hátul bejelöltem mindkét felén a szegek helyét. A szegekre keresztbe zsineget kötöttem, így ütöttem be óvatosan az ablakkeretbe.

Apró ruhacsipeszekkel (amik szinte minden dekor boltban kaphatóak) fogattam fel a fényképeket

Az ablak régi riglijeit szerettem volna a keret két oldalára feltenni, hogy azon lógjon a felirat, de egy kicsit nagynak tűnt. Így a feliratot tartó zsineget csak egy kis blu tack ragasztóval erősítettem a kerethez.
A feliratot színes papírra úgy nyomtattam ki hogy rombuszokat tudjak vágni, az alsó csücskében a betűkkel. Így félbe hajtva, ragasztóval megkenve, rögtön kész is lett a kis zászlófüzérem.


Bármilyen alkalomra fel lehet használni a keretet. Az enyém biztos hogy jó ideig így marad most. Teszek két képakasztót a hátuljára és a kisház falát fogja díszíteni.








2018. március 12.

Hurrá, tekerünk!

Sosem voltam nagy sportember, egyedül a biciklizés az ami mindig jelen volt az életemben. Na azt sem megszállottan tekertem csak ha éppen kedvem szottyant vagy el szerettem volna jutni valahova (mert a tömegközlekedés életem fóbiája )  Ikrekkel már pici koruktól mentünk libasorban egészen a pici biciklitől a felnőtt méretig. Levi sokáig gyerekülésben utazott inkább, utána tandem utánfutóra váltottunk, mert Ő inkább énekelt hátul tekerés helyett...ami miatt többször okoztunk majdnem balesetet annyira néztek minket az úton közlekedők. Csak pár éve tanult meg egyedül menni, de azóta rendszeresen tekerünk együtt. Tavaly sokat agyaltam hogy tudnám mini Ákost vinni, de arra jutottam megvárom míg ülni tud, így a tavalyi évben csak egyszer sikerült kitekernünk Tatára Levivel nyárbúcsúztatóként. De most végre eljött a mi időnk és tegnap felszereltük a gyerekülést. Csodás idő volt és szerencsére nagyon élvezte Ákos az utat. Úgyhogy ezentúl nincs megállás, tekerni fogunk!