2018. október 19.

Bánhida, ahol élünk

Bánhidán, ahol élünk, van egy Szlovák ház.

Annak idején iskola volt az épület, még Anyukám is ide járt gyerekkorában. Kisgyerek koromban sokat jártunk erre, sok emlék köt ehhez a helyhez. Nagyszüleimmel gyakran mentem  a mellette álló templomba, Mamával a nyugdíjas klubba és emlékszem az akkori nénikre, bácsikra akik munka után örömmel vigadtak, énekeltek, táncoltak egy-egy összejövetelen.
















Akkoriban az idősek még többnyire tótul beszéltek egymással..és néha nekünk is.. amit mi már nem nagyon értettünk. Anyu még tud szlovákul és néhány éve a helyi dalkörnek is tagja, akikkel rendszeresen járnak fellépésekre, találkozókra és hetente a Szlovák házba szlovák órákra is. Azóta én is újra megfordulok itt, a házban berendezett kiállításra is szívesen megyünk el a családdal. Nyaranta szoktak lenni rendezvények, amin több szlovák csoport is részt vesz, kis kézműveskedéssel, kézműves vásárral egybekötve. Volt hogy én is varrogattam, saját készítésű kis Szlovák házas levendulás zsákokat készítettünk a gyerekekkel, érdeklődőkkel.




A háznak az előkertje sajnos egy kicsit elhanyagolt, ezért arra gondoltam "örökbefogadom" és beültetem levendulával (amiből készülhetnek majd újabb zsákocskák) és pár hasznos növénnyel. (Például rozmaringgal amit amúgy is a gomblyukba tűznek a férfiak a fellépések előtt)

Apukám segített a kertészkedésben, pár hete legyomirtózta a területet, majd géppel átkapálta. 
Több mint 50 tő levendulát ültettünk el, amiket a kertemben nevelgettem eddig és remélem hatalmasra nőnek majd ott is. Jó lenne ha újra szép virágos lenne a kiskert és annak is örülnék ha néhány helyi fiatal (hozzám hasonló nem annyira fiatal) is ellátogatna a házba, vagy esetleg szívesen részt venne a hagyományőrzésben.











Nincsenek megjegyzések: