2014. november 21.

Konyhafelújítás

Lassan helyére kerülnek a dolgok és fogynak a tételek a megvalósítatlan tervek listáján. Az elmúlt hetekben a konyhánkon volt  a sor, amit anno 12 éve megálmodtam.
Mikor megvettük  a házat, egy ideig csak alsó szekrények voltak, aztán a 2008-as átépítés előtt csináltattuk meg a felső szekrénysort. Szerencsére azt el tudtuk úgy tenni akkor, hogy mikor visszaköltözünk 2010-ben csak fel kellett újra szerelnünk. A virágos függönyök is akkor kerültek még rá, hogy ne legyen ajtó nélkül...ideiglenesen...egy kis ideig :-) Az alsó pult teljesen tönkrement az építkezés során így azóta Anyukám kiszuperált bútorai voltak a konyhámban. Mivel nem vagyunk szabványméretű család és a konyhánk sem az a maga 296 centijével és a nem túl derékszögű falaival, biztos volt hogy nem tudunk kész bútorokat vásárolni bele. Vázoltam hát az asztalosnak az elképzeléseimet aki némi huzavona után tökéletesen megvalósította a terveimet. 1 méter magas alsó pult, bükkfa munkalappal, vízzáró nélkül, centire pontosan beszabva a helyére. Az ajtófrontokon harcolt kicsit mert szerinte a fehérre pácolt fenyő lap nem való konyhába, zománccal kell azt lefújni ,hogy szép egyenletes legyen. De én ragaszkodtam a fa erezetéhez és a fehérhez is, mert nagyon sötét a konyhánk. Mivel nem vállalta, lefestettem én, pont olyanra amilyenre szerettem volna. A csempét talán le kellett volna cserélni, van is itthon egy konyhára való, de úgy döntöttem nem ér meg annyit most a nyugalmam hogy totál felfordítsuk a lakást. Ráadásul ha csempéztetnék akkor szívem szerint az üvegtéglákat is kicseréltetném nyitható ablakokra, ahogy azt a felső ablakkal is tettük, mert az évek során kiderült, hogy hőszigetelési szempontból nem volt jó választás. Egyszer majd talán arra is sor kerül, de egyenlőre beérem azzal ami van, nekem így most tökéletes.



2014. november 3.

Idén így készülök a karácsonyra

Vannak emberek akiket a sors talán mellénk rendelt valamiért. Ha nem akarjuk akkor is találkozunk valahol, valamiért. Sok olyan emberrel ismerkedtem meg Panka rövid élete alatt akikkel talán soha nem találkoztam volna. Közülük az egyik Réka volt. A gyermekklinikán kezdtünk el beszélgetni ahová a Ringatós lányokkal járt be önkéntesen segíteni. Nem jótanácsot osztogatott tapasztalat nélkül, tapasztalatokról mesélt, őszintén, amivel erőt adott nekem is. Egész más szemmel kezdtem látni a világot és sokat gondolkodtam azon hogy mindezt hogy tudnám viszonozni Neki és hogy tudnék Neki segíteni abban amiben hisz, amit képvisel és ami szerintem példaértékű lehet másoknak. Panka érkezéséve egy új élet kezdődött ami sosem fog visszatérni arra az időre ami előtte volt, Vele folytatjuk mégis nélküle:( Sok olyan termékem van itthon ami régebben készült és nem szeretnék már ilyeneket, ilyen formában gyártani. Valahogy új lapot kellene nyitni, de ahhoz a régit le kell zárni. Ezért készítettem egy albumot ahová feltöltöm a meglévő készleteimet és megveheti akinek tetszik, a bevételt pedig felajánlom az alapítvány javára. Lesznek benne új termékek is, mert készülnek sorban és lesznek olyanok is amiket kizárólag erre a vásárra készítek majd. Szeretném az idei évet azzal a szeretettel zárni amivel elkezdődött, anyagi javakért való küzdelem nélkül, kimaradva a karácsonyi hajrából és a kézművesek csatározásaiból, csak egyszerűen, csendben a magam kis tempójában.
Az albumot itt találjátok, köszönöm ha megnézitek!
Ha szeretnétek csatlakozni hozzám és terméketeket szívesen felajánlanátok az alapítványnak azt is nagyon megköszönjük!!

2014. október 14.

Nappalink átalakulása

Ha a történetet Ádámnál és Évánál kezdem (ahogy Azuram szokta mondani:) akkor a nappalink története így kezdődött:
Adott volt egy parasztház (előről-hátra: szoba, konyha, szoba+ előszoba, fürdő hozzáépítés kialakítással)  Jobb oldalon a ház, bal felén az előszoba, fürdő. A kis ablak a fürdőé. Ebből bontottunk le a hátsó szobát anno 2008-ban. Itt épp a bővítés alapozása folyt, tehát ez itt a nappalink:)) (+2szoba,fürdő)  A középső téglasorból lett a födém tartópillére így ez a kiugró megmaradt a nappaliban. 
Itt már tető alatt, kissé szétverve minden: 

Mikor beköltöztünk 2010-ben így nézett ki belülről:
Itt jól látszik, hogy az ablak helyére üvegtégla került, hogy kicsit több legyen az első fürdőben a fény (és aminek később örültünk csak igazán hogy mindig észrevesszük ha égve marad elöl a villany:) A bútorok a meglévők voltak, azóta sem volt itt más, csak egy könyvespolc került még a tv állvány bal felére. Szerettünk volna  valami fix szekrényt ami faltól falig ér, vitrines, de legyen benne teli ajtó is, ha lehet ne takarja el az üvegtéglát, mindenképpen fából legyen (mert divat ide vagy oda, nálunk fenyő szerelem van:). A hely egészen pontosan 262cm ami nem túl kerek szám ahhoz, hogy boltban vásároljunk kész bútorokat ide. Az utóbbi időben kezdtem el legózni azon, hogyan lehetne az Ikeás fenyő bútorokat úgy összekombinálni, hogy beférjenek. Sehogy sem jött ki, ráadásul még több bútorcsalád társításával is lettek volna hézagok. Az meg úgy mégsem az igazi. Új bútort ritkán nézek az Ikeában, de mielőtt arra járunk a family ajánlatokat meg szoktam nézni, hátha akad köztük kihagyhatatlan ajánlat:)) Így került a képbe a Hemnes bútorcsalád szürke-barna kombinációja amit épp kivonni készültek a forgalomból és számításaim szerint a maga 264 cm-ével akár be is férhet a lyukba, ha az oldalon leírt méretek nem pontosak. Pestre mentünk éppen más dolgokat vásárolni és az ottani üzletben leméregettük pontosan hogy mennyi is az annyi. Pont 262 cm volt!! Elvinni nem tudtuk mert a kocsi tele volt ezért megkérdeztük hogy Budaőrsön is annyi-e mint náluk, amire azt a választ kaptuk: Nem! Ott még ennél is olcsóbb minden tagja akciós!:)) Otthonról már leboltoltam egy tv állvány félárban ezt is el kellett hoznunk, ezért hazafélé csak bementünk a budaőrsi boltba és megvettük a vitrineket és az áthidalót, amit csak a boltban vettem észre hogy van, úgyhogy ez már csak cseresznye volt a tejszínhab tetején. 
Hazavittük az első szállítmányt és fordultunk is vissza a külső raktárba hogy elhozzuk a megvásárolt bútorokat. Eme mesterek remeke, hogy napokig lehet legózni mire végre örülhetsz annak amit vettél, így fél nap rendetlenség, idegbaj és csavarozás után betolhattuk VOLNA a szekrényeinket a helyére. DE!  A fal nem annyira függőleges és vízszintes mint amennyire annak kéne lenni, ráadásul van egy járólap szegélyünk. Amit belekalkuláltunk ugyan, hogy majd kivágjuk a kis csíkot a szekrény lábából, de az nem egészen úgy van kialakítva hogy ezt meg lehessen tenni. Végső elkeseredésemben leszedtem a járólap szegélyt így már legalább be tudtuk préselni a helyére. 
Párszor szétszedtük az áthidalót és újra összeraktuk, próbálkoztunk egy síkba hozni a szekrényeket a tv állvánnyal, de ezt már nem tudtuk volna megoldani barkácsolás nélkül így kompromisszumos megoldásként maradtunk a kicsit előreugró tv állvány kombináció mellett. Azért hogy ne legyen túl unalmas a dolog egy kis csavart sikerült még tennünk a történetbe azzal hogy a készen vásárolt  használt tv állványt betolva a helyére szembesültünk azzal hogy az általunk álmodott 124 cm-es helyett sikerült venni egy 110 cm-es darabot:((
A hirdető nem írta mekkora, én nem kérdeztem, pofára totál olyan mint a másik, 2 fiókkal. Eszünkbe nem jutott hogy ebből van más méret is mivel a boltban csak 2 és 3 fiókos változat volt. Nem gondoltuk hogy a 2 fiókosból lehet más méretű is. Szerencsére ketten voltunk szőkék Azurammal,  a szemétdomb tetején sírva ültem, rámnézett és csak annyit kérdezett: Ma menjünk fel venni másikat vagy holnap?
Extra kivételes alkalom hogy ezt meg is tehettük így azonnal indultunk, hogy elhozzuk a boltból a raktáron lévő utolsó darabot:)) 
Most ilyen a nappalink. Centire pontosan beszabva a helyére. Örülök hogy az áthidaló pont egy sor üvegtéglát takar úgy tűnve minta pont akkora lenne. A szín ugyan nem natúr fenyő lett, de ez is nagyon tetszik és a bútorhoz is megy. (kivéve a csillár és az asztal amit úgyis le akartam festeni:)  A járólap szegélyt majd kijavítom, addig eltakarja a takarótartónk amit nem mellékesen egy játéktároló volt csak kapott egy pulóvert még tavaly télen. És ha már kreatív akkor azt is elmondom hogy a kaspó sem változott a szekrény tetején sok éve, csak egy 3 perces felújítással átmázoltam fehérre. 

Köszönöm hogy végigolvastad! Remélem Neked is tetszik:))

2014. október 12.

Fűszerkert magaságyásban

Hónapok óta keresek egy kerti képet a gépemen. Már lemondtam róla és tegnap előkerült:) sok más kerti képpel együtt. Mert időnként csinálok azért fotókat róla, hogy lássam mennyit változott az évek alatt. 12 éve vettük a házat és 4 éve porig romboltuk, a kerttel együtt. Soha nem járt nálunk kertész, tájépítész....max. vendégségben....mindent mi csináltunk a földmunkától a térkövezésig. Mindig szerettem volna egy magas ágyást és hogy ne kelljen folyton váltogatni benne a növényeket a fűszerkertet álmodtam bele. Kb. 2x2 méteres térkővel borított beton "építmény" különböző földdel töltve a növények igényeinek megfelelően.

Így nézett ki 2 éve mikor kész lett és beültettem az első növényeket. A "gengsztereket", mint a menta és citromfű mindenképpen szabályoznom kellett, mert nem szerettem volna ha 1 év múlva mindenhol elszaporodik, kiszorítva a többi növényt. Ezért ezeket nagy műanyag tálakba tettem le, amiket időnként kiszedek  a földből és ellenőrzöm nem másztak-e ki a növények a tálból. Van fodormenta, borsmenta, almamenta, fahéj menta és narancs menta ültetve. 
Ez már tavaly nyáron készült. Hatalmasra nőtt a vegeta. Elöl a sarokban oregánó, bazsalikom, majoranna, csombor. A sarkokban snidling és metélő fokhagyma van és a metélő petrezselymet is ide szoktam ültetni minden évben. Itt még egy kis büdöske is nőtt benne a levendula mellett, mára mindkettőt kiszorította a hatalmasra nőtt rozmaring ami ezen a képen alig látszik a büdöske mögött. 
Itt már elég nagyok a bokrok. Az esti locsolásoknál isteni illatot árasztanak együtt. 

Idén nem sokat kertészkedtem, időm sem volt rá és az idő sem kedvezett a kertészeknek. A délutáni szép időben azért kimentem ma  és a "gengsztereket" megfékeztem, mert nagyon kinőttek az edényeikből. A rozmaring olyan hatalmasra nőtt hogy  folyamatosan vágom és szaporítom a kis töveket. Sövényt szeretnék belőle. Illatosat. A megálmodott (barokk) kertembe:))

2014. október 10.

Szeptember

Megint egy hónapja nem jártam itt:(  Nem azért mert nem történik semmi, hanem mert  annyi minden történik hogy képtelen vagyok dokumentálni mindent. Amit meg dokumentálok azt nem tudom hogy rendszerezzem. Egyik helyen nyavalygok, a másikon a varrományok, emitt festek, amott gyereket nevelek. Éleg nagy a kuszaság bennem és körülöttem is. A lelkemet Pankához tenném, de az az Övé, nem akarok ott nyavalyogni. Nyavalygok hát itt, remélem nem bánjátok.
Bár tán okom sincs rá, hisz mindenem megvan....az életem tökéletes..egyetlen dolgot leszámítva. Sokan kérdezik hogy vagyok és már magam sem tudom mit válaszoljak. Ha azt mondom jól akkor irigykednek hogy milyen jó nekem, hogy "túltettem" magam a dolgokon. Ha azt mondom rosszul akkor sajnálnak hogy milyen szar nekem. Egyik sem jobb a másiknál így maradjunk annyiban hogy megvagyok. Sosem fogom megérteni hogy ezen hogy lehet túltenni magunkat. Ha az embernek levágják a fél lábát mondjuk, akkor azon sem teszi túl magát, csak próbál együtt élni vele és igyekszik kihozni a dolgokból a legjobbat, hisz nincs más választása, ez van és nem tud tenni ellene semmit. Valahogy én is így vagyok ezzel és nincs olyan perc hogy ne jutna eszembe és és nincs nap hogy ne siratnám el.Vele kelek és vele fekszem és tudom van 3 egészséges gyermek, de akkor sem fogja soha senki pótolni Őt. Szerencsém hogy itthon dolgozom (vagy legalábbis kéne), de nehéz is mert nem mindig sikerül a munkára figyelnem. A kiságya még a sarokban, a babakocsit pár hete összecsuktam, de az sem volt könnyű. Itthon van velünk, sokat "beszélgetünk" és Levi is minden este átmegy hozzá jó éjszakát kívánni:((( (Nem kértem rá soha, magától teszi) Igyekszem kicsit kimozdulni, programokat találni ami feltölt, elterel és tovább visz. Ezt a fiúk is biztosítják Nekem, hisz két középiskolás kamasszal mindig van tennivaló:) És Leventének is akadnak különórái, foglalkozásai, intéznivalói amit nekem kell megoldanom. Sok dologban segítenek, Apa és a srácok is miután bemondtam az unalmast és nem vagyok hajlandó ezentúl "férfimunkát" végezni itthon. Nem mondom hogy nem fogom kicserélni a villanykörtét, vagy behúzni egy csavart...na jó a festést sem adom át senkinek:) De ennél többet ne várjanak most tőlem. Fizikailag sem éreztem túl jól magam, így találtam rá Krisztára aki most valóban létkérdés volt számomra. Azt gondolom ha testileg kicsit jobban leszek, akkor lelkileg is erősödöm. Nagy segítség hogy Kriszta ott van mögöttem és ha nincs kedvem, erőm, kitartásom akkor is menni kell és tenni kell. A diétát ugyan még nehéz tartanom, mert minden bánatos pillanatban előkerül egy kis nasi, de igyekszem ezeket a rossz szokásokat minél előbb elhagyni.
Az otthonunk rendbetétele körül is történtek előrehaladások egy nem várt összeg segítségével. Nem volt tervben idén, de új bútor került a nappalinkba, ráadásul olyan amilyenről álmodni sem mertem:) A konyhába is készül az alsó pult, amit magunk csináltunk volna, de évek óta halasztottuk. Novemberre ígérte az asztalos, ugyan még ajtók nélkül mert az már csak januárban fér bele az idejébe. Nekem így is tökéletes, hisz 4 éve nincs ajtaja a felső résznek sem, függöny van rajta és nekem így is tökéletesen megfelelt. Azért volt konyhánk , hisz főznöm kell minden nap a fiúknak, csak Anyukám kiszuperált régi bútorai lettek betéve "ideiglenesen".
Szerencsésnek érzem magam a sok nehézség ellenére is, hisz annyi jó dolog történik velem és annyi segítséget kapok mindenkitől. A család és a barátok is segítenek minden beszélgetéssel, minden látogatással. Jönnek a lányok felváltva, hol Emmácska, hol Luca, aki egy picit az enyém is, hisz tejtesója Pankának, és Csabi aki a legkisebb a csapatban a maga 2 hónapjával.
Lassan közeledik a karácsony és készülnöm kéne rá. Nem vagyok nagy karácsony rajongó hisz nálunk egész évben karácsony van:)  Idén főleg, hisz megállt az élet január 9-én. Most szembesülök azzal hogy  a lakás több pontján kint van még a téli dekor:(  Talán egyszer behozom a lemaradásom és minden a megfelelő időben lesz a megfelelő helyen...de addig álmodom tovább.

2014. szeptember 8.

Lenullázva:( avagy varrógépjavítás felsőfokon

Mert most pont így érzem magam. És szeretnék végre dühöngeni, mert nagyon elegem van a világból és az élet meglepetésiből. Tudom, ha dühöngök akkor sem lesz jobb, és valószinüleg népszerű sem leszek, de legalább lenyugszom kicsit és holnap tisztább fejjel kezdhetek egy szebb napot. 
Az élet mostanában nem túl rózsás mifelénk egészség szempontjából. Ebből adódó bánatomat én pia, drog, cigi és egyéb eszközök helyett igyekeznék hasznosan munkába fojtani. Egyébként sincs más választásom mert ha tetszik, ha nem dolgoznom kell, a nyavalygási időm lejárt. Tenném is ha a varrógépem nem romlott volna el és nem adtam volna le a szervizben július 22-én. Egy napos szervizelésre vittem csak, előző nap megkérdezve lehet-e hogy viszem nyitásra és hozom zárás előtt. "Persze, lehet" mondták, majd mire odaértem már csak a "lehet hogy kész lesz, de nem ígérünk semmit" választ kaptam. Egy kedves barátnőmnél ért a telefon d.u. hogy a gépet megjavították, csak sajnos valami történt javítás közben ami miatt se kép, se hang. Sajnos nem tudják mi baja, de úgy tűnik panelt kell cserélni benne, amit Svájcból kell beszerezni, mert nincs raktáron. Rögtön megkérdeztem hogy ez mibe fog nekem kerülni és mennyi időt vesz igénybe. A válasz annyi volt hogy "SEMMIBE nem kerül, hisz náluk romlott el és időben kb 1 hét", hisz az alkatrészt akár postán is meg lehet rendelni. 1 hét múlva újra telefonáltam, akkor már  az üzletvezetővel beszéltem, mert a szervizes munkatárs szabadságon volt, amit megérdemel hisz ő is ember, ezért türelmesen vártam újra aug. 15-ig, hisz akkorra már biztosan megérkezett az alkatrész és be tudták szerelni. Egy újabb választ és egy újabb határidőt kaptam miszerint aug. végén érkezik csak áru, hisz havonta csak egyszer jön posta Svájcból, mert ha csak úgy egyesével postáztatják az nagyon megdrágítja az alkatrész árát. Engem végülis nem kéne hogy érdekeljen mennyire drága, hisz azt mondták Semmibe nem kerül és az 1 hét is jócskán letelt már. Én azért vártam türelmesen újabb heteket aug. végéig mire végre megérkezett az alkatrész és egy újabb válasszal lettem gazdagabb, :" nem jó panelt küldtek, sajnos nem lehet betenni a gépbe, ki kell cseréltetni". A türelmem azt hiszem itt fogyott el végleg, mire az üzletvezető bedobta a "mentőövet" miszerint a kedves kolléganő éppen Svájcba készül és elviszi a kis tasijában a panelemet és kicserélik ha hazaért vele 1 hét múlva. Az 1 hét múlt szombaton telt le és  ma reggel a bolt nyitásakor azonnal telefonáltam. Hihetetlen választ kaptam" Kész a masina, lehet jönni érte". Gyanús volt hogy a "mennyibe fog kerülni?" kérdésemre az volt a válasz hogy"én csak a szerelő vagyok, azt majd az üzletvezetővel kell megbeszélni". Nagynevű, jó hírű, kedves cég, aminek boltjába ma  belépve és bemutatkozva megkaptam végre a régen várt masinámat........A szerelő habogott valamit a gépről mikor átadta, mellékelve a számlát amit neki kellett lenyomnia a torkomon:(
Valahogy sejtettem, de mégis nehéz volt elhinni: két tétel állt rajta, egy szervízdíj és egy paneldíj. A végösszeg közel 60ezer forint:((  
Érveltek Ők is, érveltem én is, szerintük nagyon jó fejek voltak és szép tőlük hogy ilyen frappánsan megoldották a dolgot és a kollegina személyesen cserélte ki a panelemet. Ha így nézzük, tényleg nagyon jó fejek voltak hogy az Ő repjegyének árát nem írták fel harmadik tételként az én számlámra. 
Rohadtul éreztem magam és szó szerint a felére sírtam az összeget:((  Nem tudom mi jön még de ma már a nullán vagyok és remélem innen csak felfelé vezet az út. 

2014. szeptember 7.

Bőröndfelújítás megint

Van két óriás bőröndöm ami szerelem volt első látásra. Nem is bőrönd, inkább utazóláda. A kisebbiknek nekiálltam tegnap hogy rendbe hozzam, mert nagyon leharcolt állapotban volt. Nem akartam lefesteni, vagy bármit változtatni rajta, szerintem így szép a maga ütött-kopott valójában. "Csak" letakarítottam:)


Itt látszik hogy a sarokpántok milyen rozsdásak voltak. A matricát sajnos nem tudtam megmenteni, mind lepergett róla:(




 A sarokpántokat rozsdamaróval élesztettem újjá és a zárról is kiderült időközben hogy rézből készült.
A farészeket átcsiszoltam és lewaxoltam kicsit. A bal alsó sarokban látható szögek tetején réz kupakok vannak. Van ahol még rajta van, ennél  már félig lejött. Fantasztikus hogy milyen anyagokból és technikával dolgoztak régen.
A belseje még várat magára. Nem tudom eldönteni mi kerüljön belülre. Hogy textil, az biztos, mert most is az van benne, de nem tudom mi illene jobban hozzá. Valami lenre gondoltam, vagy natúr csíkos esetleg pöttyösre. A rózsás is megfordult a fejemben, de nem tudom mennyire menne hozzá. Ha van valami ötletetek szívesen venném. 

2014. szeptember 1.

Próbálkozás krétafestékkel

Ismerkedem a krétafestékkel:) Vannak nagy terveim, hogy miket kellene lefestenem vele, de gondoltam előbb kísérletezek egy kicsit mit bírok és mit nem. Ha látná egy festő egyből azt mondaná: festeni azt nem!:) Tudom hogy mindennek megvan a maga festéke és  a maga eszköze amivel fel kéne vinni a festéket. Ha sima felületet akarok én hengerrel szoktam, de ehhez a festékhez ecsetet ajánlottak. Végülis mindegy mert henger úgysem volt itthon.....
A varróasztalom két kis szekrényből áll amik még a fiaim magaságyának a tartozékai voltak. Időközben a magaságyaktól megváltunk, de a két szekrényke megmaradt. Ennek a tetejére vágattam egy bútorlapot, ebből lett az asztalom. Tulajdonképpen szeretem ezt az asztalt, mert sok minden elfér benne és a fiókokban kéznél van minden cérna ami nem utolsó szempont varrás közben. Régi Ikeás szekrények ezek, még a nyolcvanas évekből, gyönyörű kék és piros frontos bútorlapból. Régóta gondolkodom mit csináljak vele, hogy legalább ne kék-piros legyen. Pár hónapja a kék ajtóra tettem egy fehér fóliát, hátha attól jobb lesz, de úgy sem tetszett. Ma nekiestem és lefestettem krétafestékkel. Nem mertem nagyon vastagon kenni (pedig azt mondták úgy kell) Én inkább átkentem 3x, de még így is átütött kicsit az ajtón a kék szín. A pirossal nem volt gondom, azt elég jól befogta, meg a felületek is kisebbek voltak, talán azért tudtam jobban eldolgozni. Csíkosnak csíkos lett mindkettő, de ilyen sűrű festéktől ecsettel kenve nem nagyon vártam mást. A negyedik réteg után feladtam a kísérletezgetést mert ennyi festéket kár pazarolni egy bútorlap asztalkára. (Elnézést aki nem így gondolja, de a bútorlap nekem csak bútorlap marad, kenhetek rá bármit is)
Foltosan azért mégsem akartam hagyni úgyhogy szürkével átmaszatoltam az egészet (mintha így akartam volna:))  Ezt megfejeltem még pár rózsaszín pöttyös fogantyúval amit a fehér asztalhoz vettem. Mit mondhatnék?! Szerintem annyira csúnya hogy már szép:)) Nézegetem, kóstolgatom, barátkozom vele.Még mindig jobb mint a kék-piros, és asztalt cserélni sem tudok mostanában, úgyhogy így marad egy darabig.




2014. augusztus 29.

Maradékból tortatál

A próbababám lábát egy régi virágtartóból újítottam fel májusban. A faragott lábból viszont le kellett vágni kb 10 cm-t és a tetejét, hogy rá tudjam dolgozni a baba testet. Mikor szétszedtem rájöttem hogy ez pont jó lesz egy talpas tortatálnak:)  Megfordítottam a levágott darabot és mivel egy kisebb kör lap volt a nagy alatt, a tortatál talpa is megvolt rögtön. 
A nagy lap eléggé meg volt vetemedve, ez a képen is látszik. Ezt Apu pár hónap alatt kiegyengette Nekem.
Régóta szerettem volna egy tortatálat, de nem gondoltam hogy ilyen egyszerűen egy ilyen egyedi darabbal leszek gazdagabb. Hetek óta várom az új krétafestékemet, tegnap azt is megkaptam így ma nekiestem és lefestettem. Nekem tetszik..és Nektek?!



2014. augusztus 22.

Nyuszilány

Van nekem egy időzavaros nyulam. Még télen kezdtem neki, mondván jó lesz húsvétra:) Aztán jött a nyár és csak pihent csendben a szekrényen. Most hogy lassan vége a nyárnak kapott egy laza kis tavaszi rucit, de mivel az idő kicsit őszbe fordult kellett volna Neki egy ..télikabát:) Ezzel kipipáltam volna az összes évszakot, de erre most nem volt időm (és kedvem sem nagyon)  így kapott egy kis vállkendőt hogy meg ne fázzon.

A fotózást még smink és kendő nélkül kezdte:


aztán rájött hogy fázik egy kicsit:

Megmutatta milyen szép hímzett a kendője: 
és a brosst amivel összekapcsolta:
Aztán feldobott egy laza sminket hogy vidáman menjen sétálni ebben a szép őszi napsütésben:) 
Igaz, cipője még nincs, de majd zsebreteszem hogy meg ne fázzon a lába.
Én köszönöm jól vagyok, Klárinak pedig Köszönöm a szabásmintát!:)

2014. augusztus 18.

Játék!

Egy hete indítottam el facebook-os oldalam és nem gondoltam hogy ennyi idő alatt 100-an lesznek akiknek tetszik amit csinálok. Ennek apropóján...és mert adni jó:)...szeretnék megajándékozni valakit egy általam készített aprósággal. Legyen ez most egy levendulás kecsketej szappan és egy 3db-os levendula zsákocska.
(Ha nem szereted a levendulát akkor is játszhatsz, ez esetben 2 db választott szappant küldök ajándékba:))
És hogy mit kell tenned?!
Lájkold a képet a facebook-on. Csak ennyi!

Ha szeretnél továbbra is értesítést kapni legújabb munkáimról kövesd az oldalt.
És ha van olyan ismerősöd, barátod  akit érdekelhet a játék megköszönöm ha megosztod vele.
Sorsolás augusztus 24-én

2014. augusztus 17.

Nem kreatív, nem is varrás....csak álmok...és valóság összekuszálva.

Nem panaszként írom ezeket a bejegyzéseket, Panka történetét sem azért tettem ki nyilvánosan hogy bárki sajnáljon érte. Nem tudatosan, csak egyszerűen jött, aztán rájöttem hogy jobban érzem magam ha kiírtam és a környezetem is jobban viszonyul hozzám, ha tudják mi van velem, miről beszélhetünk, miről nem.  Új világ ez nekem mert sosem adtam ki semmit nyilvánosan magamból és igyekeztem mindig a háttérből szemlélni a dolgokat. Élem a kis álomvilágomat amit felépítettem, a tökéletes családban, egy gyönyörű kertes házban, sok gyerekkel akik ráadásul ikrek ahogy mindig is álmodtam és varrogatok boldogságban a csodálatos kuckómban ami már maga egy álom sokak számára. Szeretek álmodni, merek is nagyokat és tudom hogy mindig kellenek az új célok és álmok mert ezek visznek előre és ha nagyon küzdök előbb-utóbb elérem azokat. Kivéve ha az élet másképp gondolja és elvesz egy álmot ami helyett nem álmodhatok másikat hisz nem egy egyszerű kis felejthető álom, egy megvalósult, de mégis elvesztett és semmivel nem pótolható álom volt. Ilyenkor jön a rideg valóság és a lelkemet ilyenkor csak mások örömével tudom picit gyógyítani. Már rég rájöttem hogy mások öröme a legjobb gyógyír az én lelkemnek, főleg ha én vagyok az öröm okozója és furcsa módon nekem jobban esik ha az illető nem tud róla.Ilyenkor nem akarja meghálálni, nem érzi úgy hogy tartozik nekem és én is jobban érzem magam ettől. Nem szeretem ha hálálkodnak és nem teszek semmit, csak próbálok egy pici darabkát adni magamból és örülni ha megkönnyítettem ezzel valakinek az életét. Eddig sikerült jól "elbújnom", de tegnap kaptam egy különleges ajándékot, ami bár nagyon jól esett mégis nagyon visszarántott a valóságba. Nagyon nem számítottam rá és nagyon váratlanul ért és maga az ajándék annyira a szívembe markolt hogy azóta sem tértem magamhoz. Remélem nem haragszik Dalma, ha bemásolom az Ő leírását  és képét az ajándékról. Nem tudom, mit mondhatnék.........Köszönöm!!! :(((


Emlékgyertya az eltávozónak.. egy nagyon kedves és mély érzésű anyukának készült, aki elvesztette a kisgyermekét, pár hetesen. Egy ilyen nagy veszteség után, mégis más gyermekére gondolt, és felajánlott a jótékonysági vásárra saját készítésű szappanjaiból. Az KisVeréb alapítványon keresztül talált rá, a Táltosnak rendezett vásárunkra. Annyira meghatott az önzetlensége és segítő szándéka, hogy megígértem Rékának,( az alapítvány vezetőjének), hogy amint tudok méltó viszonzást, meghálálom az anyuka nagylelkűségét. Ez egy csekélység csupán.. Az angyalok őrzik az eltávozótat.. a két vörös virág az élet a szülők, akik tovább élnek szívükben őrizve kis angyalkájuk emlékét. Remélem a nehéz pillanatokban ad majd erőt nekik..

Fénykép: Sziasztok! Emlékgyertya az eltávozónak.. egy nagyon kedves és mély érzésű anyukának készült, aki elvesztette a kisgyermekét, pár hetesen. Egy ilyen nagy veszteség után, mégis más gyermekére gondolt, és felajánlott a jótékonysági vásárra saját készítésű szappanjaiból. Az KisVeréb alapítványon keresztül talált rá, a Táltosnak rendezett vásárunkra. Annyira meghatott az önzetlensége  és segítő szándéka, hogy megígértem Rékának,( az alapítvány vezetőjének), hogy amint tudok méltó viszonzást, meghálálom az anyuka nagylelkűségét. Ez egy csekélység csupán.. Az angyalok őrzik az eltávozótat.. a két vörös virág az élet a szülők, akik tovább élnek szívükben őrizve kis angyalkájuk emlékét. Remélem a nehéz pillanatokban ad majd erőt nekik..

2014. augusztus 13.

Borsószem hercegkisasszony

Közel 9 hónapnyi várakozás után megszületett Borsószem hercegkisasszony:) Az elhatározás még január elején történt, ekkor készült el a kis test ami aztán türelmesen várakozott egy kosárban másik 3 társával együtt mostanáig. Mivel a babakészítés aprólékos kézi munkát igényel (remélem ebben egyetért velem minden kedves babakészítő olvasóm) ezért sokszor a megkezdett babáim jópár hónapot várakoznak mire elkészítem őket. Aztán elkap a láz és le sem tudom tenni:)
Alapvetően nem vagyok babakészítő és nem szeretnék "nagyüzemben" babakészítésbe fogni, de lesznek még társai a közeljövőben, mert nagyon szeretem aprólékosan öltögetni és a varrás minden pillanatát kiélvezni a készítésük közben.



l
És a kicsi szív és a paplanok mi mással is lehetnének töltve?!?....természetesen levendulával:)))

2014. augusztus 11.

Cukortartók és a piac mifelénk

Nálunk is van vasárnap régiségpiac, mint sok más városban. Nem nagy piac, legalábbis a fonyódihoz és az ecserihez képest ahol eddig jártam. Régiségpiacnak is csak jóindulattal nevezném, én csak helyi lominak hívom, mert régiség elvétve van csak.  Nem vagyok rendszeres látogató, de időnként ki szoktam menni.
Szeretek sétálgatni a sorok között kincseket keresve. Nem vagyok nagy alkudozós ezért ha rákérdezek az árra és nagyon messze esik az elképzelésem az eladóétól akkor inkább tovább állok. Ha közel vagyunk akkor azért bepróbálkozom. Szeretem az olyan eladókat akik úgy kezdik "500, de 400-ért elviheti". Lehet hogy más erre rávágná, hogy 300-ért elviszem:) Én ilyenkor csendben megnézem hátha találok még valamit nála....és általában találok. Nem nagy dolgokat, de boldog vagyok hogy az enyém lehet a "kettő 500-ért":)

2014. augusztus 7.

Levendulák

A kézzel varrás a legmegnyugtatóbb és legpihentetőbb dolog számomra. És ehhez csak annyi kellett hogy elromoljon a varrógép. Na meg egy kis eső, hogy ne tudjak a kertben tevékenykedni:)


A transzferezést is kipróbáltam textilre. Nem a legszebb, de az enyém:)

2014. július 31.

Nyugalomra ítélve

Nem szeretek siránkozni és nem szeretek negatív lenni. Igyekszem pozitívan, mert tudom hogy csak így lehet, csak így megy, csak így tudok "észnél" lenni, csak így tudom túlélni. És jön egy ilyen nap, hogy lejár a gyesem, és itt állok bébi nélkül és vissza kell térnem az életbe és újra dolgoznom kell. És elterveztem hogy belevetem magam (még jobban) a munkába mint azt az elmúlt 1 évben tettem, leülnék a varrógép elé és nyomnám a pedált ezerrel. Közlik hogy még nincs kész a gépem és több hétig ne is számítsak rá, mert külföldről kell alkatrészt rendelni hozzá és talán aug. közepén, de még nem tudják, majd hívnak:(((  Nem nagy dolog és talán nem is ez a baj, csak az utolsó csepp volt a pohárban. Már kitakarítottam az egész lakást kínomban, már szinte mindent lefestettem, már a kézi varrásaimnak is nekiálltam...és felmentem a padlásra.....és egy kicsit megnyugodtam. Bokáig álltam a levendulában....nekiállhatok morzsolni:)))

2014. július 29.

A kuckóm

Eddig csak a közeli barátok jártak a kuckómban. Most Nektek is szeretném megmutatni milyen is az én kis kuckóm. Kicsinek nem is igazán nevezhető, hisz egy 5x5 méteres szobának a felét birtoklom a dolgaimmal. Ez a hálószobánk aminek egyik felét hálónak, a másikat az én munkahelyemnek rendeztük be. A varráshoz sok anyagot, csipkét, kelléket használok ezért igyekszem rendezetten tárolni őket. Lehet hogy ez másnak káosz, nekem ilyen ha rend van: 

 A szekrényt még festenem kell, mert csak lemázoltam novemberben mielőtt betettük a helyére.

Az orsókon csipkék, szalagok:



A varrógépem, ami éppen javításon van és már nagyon hiányzik:(

2014. július 28.

Többszörösen újrahasznos

Hogyan lesz egy régi asztali só-bors tartóból cérnatartós tűpárna? Vagy egy csempeminta tároló keretből és egy régi hűtő oldalából krétatábla?  Esetleg egy régi gyertyatartó lábából és két pogácsaalakú bútorlábból fonaltartó?  Én így oldottam meg:  Sótartó
 Tűpárna. Kb 3 éve van kész fejben. Végre,végre,végre megcsináltam!!
Csempeminta tartó: 
 A csempéket kiszedtem és Csabi vágott egy darabot nekem a régi hűtőjük oldalából. Így mágnesezhető és a rákent fekete matt festéknek köszönhetően krétázható is.


A sötétebb színű rudacskák egy esztergált gyertyatartó lába volt anno. A pogácsalábakat meg asztalosboltban árulják bútorlábnak, ezt vágtuk félbe.

 Fonaltartó, madzagtartó (kinek hogy tetszik)

Nekem tetszik:))

2014. július 22.

Pjulcsynak.....Szeretettel...

A varrós táskám kisorsolásával sikerült némi lelkiismeret furdalást okoznom magamnak (akinek nincs elég gondja az csináljon magának:)) Annak ellenére történt ez, hogy tudtam Julcsynak lesz táskája, csak nem az a varrós aminek gazdát kerestem. Picit mégis reménykedtem hogy talán kihúzom a nevét és nem gondoltam hogy nekem fog rosszul esni ha nem így történik. Pedig az a táska kicsit sem volt Julcsys. Azt gondolom Julcsy csakis rózsás lehet, rózsaszínnel, szürkével,  üde zölddel, fehérrel, némi kékkel(?!). Pöttyökkel, virágokkal, lágy vonalakkal, finom anyagokkal, csipkével, hímzésekkel, apró csodákkal:)
De talán nem is a táska a lényeg, hanem a mi kapcsolatunk Julcsyval. Barátságnak is csak félve nevezném, mert ha jól emlékszem 7 éve találkoztunk először és talán utoljára. Csanakon történt, én akkor kezdtem varrogatni, Ő nagy pocakkal jött táborozni és jó sokat beszélgettünk.  Kialakult baráti kör volt, én csak odapottyantam, de Julcsyval  könnyű volt megtalálni a közös hangot. Hasonló volt az ízlésünk, a korunk is kb., gyerekeink korban és létszámban is közel álltak egymáshoz. Csak ámultam hogy milyen kedélyesen neveli csemetéit, varrogatja gyönyörű munkáit. Azóta is figyelemmel kísértem blogjait a családról, a munkájáról az életéről. Ahogy Ő is itt volt velem, néha váltottunk pár szót, de ha nem, akkor is tudtunk egymásról, szavak nélkül is, néha fél mondattal, néha csak pár apró jellel. Az utobbi évben különösen sokszor jutott eszembe, a gyerekek kapcsán, a várandósság alatt. Itt volt velem a boldogságomban, a bánatomban, a nehéz napokon és a kicsit vidámabbakon. Mire ezt a bejegyzést közzéteszem már túl leszünk egy újabb találkozáson. Remélem ott fogjuk tudni folytatni a beszélgetést ahol egykor befejeztük és biztos vagyok benne hogy nagyon fog örülni a táskájának is amit készítettem Neki.....Szeretettel....