2014. szeptember 8.

Lenullázva:( avagy varrógépjavítás felsőfokon

Mert most pont így érzem magam. És szeretnék végre dühöngeni, mert nagyon elegem van a világból és az élet meglepetésiből. Tudom, ha dühöngök akkor sem lesz jobb, és valószinüleg népszerű sem leszek, de legalább lenyugszom kicsit és holnap tisztább fejjel kezdhetek egy szebb napot. 
Az élet mostanában nem túl rózsás mifelénk egészség szempontjából. Ebből adódó bánatomat én pia, drog, cigi és egyéb eszközök helyett igyekeznék hasznosan munkába fojtani. Egyébként sincs más választásom mert ha tetszik, ha nem dolgoznom kell, a nyavalygási időm lejárt. Tenném is ha a varrógépem nem romlott volna el és nem adtam volna le a szervizben július 22-én. Egy napos szervizelésre vittem csak, előző nap megkérdezve lehet-e hogy viszem nyitásra és hozom zárás előtt. "Persze, lehet" mondták, majd mire odaértem már csak a "lehet hogy kész lesz, de nem ígérünk semmit" választ kaptam. Egy kedves barátnőmnél ért a telefon d.u. hogy a gépet megjavították, csak sajnos valami történt javítás közben ami miatt se kép, se hang. Sajnos nem tudják mi baja, de úgy tűnik panelt kell cserélni benne, amit Svájcból kell beszerezni, mert nincs raktáron. Rögtön megkérdeztem hogy ez mibe fog nekem kerülni és mennyi időt vesz igénybe. A válasz annyi volt hogy "SEMMIBE nem kerül, hisz náluk romlott el és időben kb 1 hét", hisz az alkatrészt akár postán is meg lehet rendelni. 1 hét múlva újra telefonáltam, akkor már  az üzletvezetővel beszéltem, mert a szervizes munkatárs szabadságon volt, amit megérdemel hisz ő is ember, ezért türelmesen vártam újra aug. 15-ig, hisz akkorra már biztosan megérkezett az alkatrész és be tudták szerelni. Egy újabb választ és egy újabb határidőt kaptam miszerint aug. végén érkezik csak áru, hisz havonta csak egyszer jön posta Svájcból, mert ha csak úgy egyesével postáztatják az nagyon megdrágítja az alkatrész árát. Engem végülis nem kéne hogy érdekeljen mennyire drága, hisz azt mondták Semmibe nem kerül és az 1 hét is jócskán letelt már. Én azért vártam türelmesen újabb heteket aug. végéig mire végre megérkezett az alkatrész és egy újabb válasszal lettem gazdagabb, :" nem jó panelt küldtek, sajnos nem lehet betenni a gépbe, ki kell cseréltetni". A türelmem azt hiszem itt fogyott el végleg, mire az üzletvezető bedobta a "mentőövet" miszerint a kedves kolléganő éppen Svájcba készül és elviszi a kis tasijában a panelemet és kicserélik ha hazaért vele 1 hét múlva. Az 1 hét múlt szombaton telt le és  ma reggel a bolt nyitásakor azonnal telefonáltam. Hihetetlen választ kaptam" Kész a masina, lehet jönni érte". Gyanús volt hogy a "mennyibe fog kerülni?" kérdésemre az volt a válasz hogy"én csak a szerelő vagyok, azt majd az üzletvezetővel kell megbeszélni". Nagynevű, jó hírű, kedves cég, aminek boltjába ma  belépve és bemutatkozva megkaptam végre a régen várt masinámat........A szerelő habogott valamit a gépről mikor átadta, mellékelve a számlát amit neki kellett lenyomnia a torkomon:(
Valahogy sejtettem, de mégis nehéz volt elhinni: két tétel állt rajta, egy szervízdíj és egy paneldíj. A végösszeg közel 60ezer forint:((  
Érveltek Ők is, érveltem én is, szerintük nagyon jó fejek voltak és szép tőlük hogy ilyen frappánsan megoldották a dolgot és a kollegina személyesen cserélte ki a panelemet. Ha így nézzük, tényleg nagyon jó fejek voltak hogy az Ő repjegyének árát nem írták fel harmadik tételként az én számlámra. 
Rohadtul éreztem magam és szó szerint a felére sírtam az összeget:((  Nem tudom mi jön még de ma már a nullán vagyok és remélem innen csak felfelé vezet az út. 

2014. szeptember 7.

Bőröndfelújítás megint

Van két óriás bőröndöm ami szerelem volt első látásra. Nem is bőrönd, inkább utazóláda. A kisebbiknek nekiálltam tegnap hogy rendbe hozzam, mert nagyon leharcolt állapotban volt. Nem akartam lefesteni, vagy bármit változtatni rajta, szerintem így szép a maga ütött-kopott valójában. "Csak" letakarítottam:)


Itt látszik hogy a sarokpántok milyen rozsdásak voltak. A matricát sajnos nem tudtam megmenteni, mind lepergett róla:(




 A sarokpántokat rozsdamaróval élesztettem újjá és a zárról is kiderült időközben hogy rézből készült.
A farészeket átcsiszoltam és lewaxoltam kicsit. A bal alsó sarokban látható szögek tetején réz kupakok vannak. Van ahol még rajta van, ennél  már félig lejött. Fantasztikus hogy milyen anyagokból és technikával dolgoztak régen.
A belseje még várat magára. Nem tudom eldönteni mi kerüljön belülre. Hogy textil, az biztos, mert most is az van benne, de nem tudom mi illene jobban hozzá. Valami lenre gondoltam, vagy natúr csíkos esetleg pöttyösre. A rózsás is megfordult a fejemben, de nem tudom mennyire menne hozzá. Ha van valami ötletetek szívesen venném. 

2014. szeptember 1.

Próbálkozás krétafestékkel

Ismerkedem a krétafestékkel:) Vannak nagy terveim, hogy miket kellene lefestenem vele, de gondoltam előbb kísérletezek egy kicsit mit bírok és mit nem. Ha látná egy festő egyből azt mondaná: festeni azt nem!:) Tudom hogy mindennek megvan a maga festéke és  a maga eszköze amivel fel kéne vinni a festéket. Ha sima felületet akarok én hengerrel szoktam, de ehhez a festékhez ecsetet ajánlottak. Végülis mindegy mert henger úgysem volt itthon.....
A varróasztalom két kis szekrényből áll amik még a fiaim magaságyának a tartozékai voltak. Időközben a magaságyaktól megváltunk, de a két szekrényke megmaradt. Ennek a tetejére vágattam egy bútorlapot, ebből lett az asztalom. Tulajdonképpen szeretem ezt az asztalt, mert sok minden elfér benne és a fiókokban kéznél van minden cérna ami nem utolsó szempont varrás közben. Régi Ikeás szekrények ezek, még a nyolcvanas évekből, gyönyörű kék és piros frontos bútorlapból. Régóta gondolkodom mit csináljak vele, hogy legalább ne kék-piros legyen. Pár hónapja a kék ajtóra tettem egy fehér fóliát, hátha attól jobb lesz, de úgy sem tetszett. Ma nekiestem és lefestettem krétafestékkel. Nem mertem nagyon vastagon kenni (pedig azt mondták úgy kell) Én inkább átkentem 3x, de még így is átütött kicsit az ajtón a kék szín. A pirossal nem volt gondom, azt elég jól befogta, meg a felületek is kisebbek voltak, talán azért tudtam jobban eldolgozni. Csíkosnak csíkos lett mindkettő, de ilyen sűrű festéktől ecsettel kenve nem nagyon vártam mást. A negyedik réteg után feladtam a kísérletezgetést mert ennyi festéket kár pazarolni egy bútorlap asztalkára. (Elnézést aki nem így gondolja, de a bútorlap nekem csak bútorlap marad, kenhetek rá bármit is)
Foltosan azért mégsem akartam hagyni úgyhogy szürkével átmaszatoltam az egészet (mintha így akartam volna:))  Ezt megfejeltem még pár rózsaszín pöttyös fogantyúval amit a fehér asztalhoz vettem. Mit mondhatnék?! Szerintem annyira csúnya hogy már szép:)) Nézegetem, kóstolgatom, barátkozom vele.Még mindig jobb mint a kék-piros, és asztalt cserélni sem tudok mostanában, úgyhogy így marad egy darabig.