A varróasztalom két kis szekrényből áll amik még a fiaim magaságyának a tartozékai voltak. Időközben a magaságyaktól megváltunk, de a két szekrényke megmaradt. Ennek a tetejére vágattam egy bútorlapot, ebből lett az asztalom. Tulajdonképpen szeretem ezt az asztalt, mert sok minden elfér benne és a fiókokban kéznél van minden cérna ami nem utolsó szempont varrás közben. Régi Ikeás szekrények ezek, még a nyolcvanas évekből, gyönyörű kék és piros frontos bútorlapból. Régóta gondolkodom mit csináljak vele, hogy legalább ne kék-piros legyen. Pár hónapja a kék ajtóra tettem egy fehér fóliát, hátha attól jobb lesz, de úgy sem tetszett. Ma nekiestem és lefestettem krétafestékkel. Nem mertem nagyon vastagon kenni (pedig azt mondták úgy kell) Én inkább átkentem 3x, de még így is átütött kicsit az ajtón a kék szín. A pirossal nem volt gondom, azt elég jól befogta, meg a felületek is kisebbek voltak, talán azért tudtam jobban eldolgozni. Csíkosnak csíkos lett mindkettő, de ilyen sűrű festéktől ecsettel kenve nem nagyon vártam mást. A negyedik réteg után feladtam a kísérletezgetést mert ennyi festéket kár pazarolni egy bútorlap asztalkára. (Elnézést aki nem így gondolja, de a bútorlap nekem csak bútorlap marad, kenhetek rá bármit is)
Foltosan azért mégsem akartam hagyni úgyhogy szürkével átmaszatoltam az egészet (mintha így akartam volna:)) Ezt megfejeltem még pár rózsaszín pöttyös fogantyúval amit a fehér asztalhoz vettem. Mit mondhatnék?! Szerintem annyira csúnya hogy már szép:)) Nézegetem, kóstolgatom, barátkozom vele.Még mindig jobb mint a kék-piros, és asztalt cserélni sem tudok mostanában, úgyhogy így marad egy darabig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése