Azért sikerült pár dolgot varrnom.
Kivégeztem pár UFO-t. (Természetesen megint táska :-))
Táskákkal nagyon hadilábon állok amúgy. Sosem értettem miért kell egy nőnek x db táska?! Aztán elkezdtem foltvarrni és egy idő után azt láttam hogy mindenki táskákat varr, köztük én is. Persze a legtöbbet nem fejezem be, mert már a szabás után rájövök hogy nem szeretem a táskákat, ebből adódóan a varrása sem csigáz fel túlságosan. Az ismerőseim egyébként jókat szoktak derülni rajtam, mert rendszerint zsebrevágom az irataimat, kulcsot és a napszemcsit és már indulok is. Táska egy szál sincs nálam. Ha mégis akkor a jó öreg szürke-rózsaszín pakolósom amit már vagy 3 éve varrtam.
Gina csíktechnikája már a fehérvári tali óta izgatta a fantáziámat, most ezt is kipróbáltam:
A technika maga nagyon tetszik, gyorsan megy és öröm varrni, mert nem nagyon lehet elrontani.
Kétféle variációt csináltam és sokat tanultam belőle. Pl. azt hogy a próbadarabhoz sem árt normális anyagokat válogatni hátha tetszik a végeredmény és használni is szeretném. Én csak leemeltem pár "nem tudom mire lesz jó" anyagot a polcról így a végeredményt nem tudom használni mert nagyon nem jönnek be ezek a színek.
A másik dolog hogy ha még1x megvarrom akkor biztos nem selyemmolinóval kezdek, mert nyúlik mint a rétestészta.
Azért én ezt a két kis takarót megvarrom két babatakarónak, nehogy bekerüljön az ufók közé és benevezem Gina anyagfaló játékára, mert befalt pár csíkot a "nem tudom mire lesz jó" anyagokból.
Köszönöm Gina hogy megmutattad a technikát, szerintem fogok még próbálkozni vele.
A többi varrományomról is készítettem egy kollázst, hogy egy csokorban legyenek.
A Zsuzsibabás kistáska egy 6 éves kislánynak készült. A recepteskönyv Ildikónak aki szuperfinom csodaszép tortacsodákat alkot. A pick-pack mobiltartók pedig azért....mert kérték hogy legyen kicsit nagyobb mint a múltkori hogy beleférjen a mobiltelefon.