Hetek óta készülök írni a naplómba, de mindíg úgy döntök hogy végülis nem fontos. Kedves Juhizs ma megkérdezte mi van velünk és ez jólesett, ezek szerint azért van aki gondol ránk.
Íme egy kis fejezet az elmúlt hónapról....(vagy évről?!?)
Az elmúlt hónap szépen, gyorsan elrepült, csakúgy mint a kis rozsdafarkú madárkáink akik befészkeltek a gyerekek kisházába. Két hétig értük izgultunk és figyeltük a növekedésüket a fészekben, a tojásrakástól a kis fiókává érésig. Most hogy elmentek kicsit hiányoznak. Viszont jó oldala is van mert kezdhetjük felujítani a kisházat. Ezt a kisházat ApiLacival építettük kb 4 éve a gyerekeknek. Mindíg olyan kuckóról álmodtam mint amiket az amerikai filmekben látni, nagy fa tetejére építve. Akkora fánk sajnos nincs amire ezt fel lehetett volna szerelni ezért a homokozó fölé cölöplábakra építettük. Tavaly március 1-én egy hatalmas vihar azonban ledöntötte a lábáról, azóta kicsit megzakkanva búslakodik a kertben.
Tavaly májusban a házunkat is elkezdtük bővíteni, átépíteni, akkor olyan tervekkel, hogy nem költözünk ki csak egy kis bővítés és tetőcsere lesz. Mikor megbontottuk a tetőt (fagerendás, stukatúrnádas) és találtunk pár korhadt gerendát úgy döntöttünk hogy lebontjuk az egész födémet és "ideiglenesen" átköltözünk a szüleimhez. A "kis" átépítésből így egy egész komoly építkezés lett ami még most is tart így lassan egy éve kempingezünk Anyuéknál. A költségvetésünkben természetesen sok minden nem volt benne amit cserélni kellett így mostanában kibővültek a kreatív tevékenységeink is, mint pl. árokásás, betonozás, téglapucolás stb. Sokan úgy gondolják, hogy a kertesháznál első a ház és ha bent minden kész van akkor majd foglalkozunk a kerttel. Gondolom kicsit hibbant vagyok de én szeretem ha ez a folyamat párhuzamosan történik úgyhogy kertészkedem is. Na nem totál parkosított kertet szeretnék, de az évek óta nevelgetett növényeimet a gyerekek játszóterét, a füvet és a bokrokat szeretném ugyanúgy látni a kertben mint régen. Nem is kell hozzá sokat tenni, csak ügyelni arra hogy ne rongáljuk meg a már meglévő kertet és ápoljuk a növényeinket. A mestereknek ugyan nem nagyon tetszett hogy nem borogathatták szét kedvükre a szemetet, de így sikerült megóvnom a ház mögötti kertet a maradandó károsodást okozó szemétkupacoktól, kiborogatott cementes létől és még mimindentől amit szerintük nyugodtan elbír a környezet. Az oldalsó kertben van a gyerekek kisháza és a homokozó (ami szintén tabu volt) a kocsibeállót viszont szétjárták a teherautók és ide lettek borogatva a sóder kupacok is (bár azok is csak ponyvára, hogy utána még lehessen valamit ültetni a földbe, ne kavicsot kapáljak évekig)
A gyerekek kisháza cölöplábak helyett szépen vakolt (SK) betonoszlopokat kapott és még le is térköveztem alatta (gondoltuk majd beköltöztetjük oda a kutyaólat) Hétvégére talán újra pompázni fog a helyén a kisház...a nagyházban meg kész lesznek a fűtésszerelők.
Íme egy kis fejezet az elmúlt hónapról....(vagy évről?!?)
Az elmúlt hónap szépen, gyorsan elrepült, csakúgy mint a kis rozsdafarkú madárkáink akik befészkeltek a gyerekek kisházába. Két hétig értük izgultunk és figyeltük a növekedésüket a fészekben, a tojásrakástól a kis fiókává érésig. Most hogy elmentek kicsit hiányoznak. Viszont jó oldala is van mert kezdhetjük felujítani a kisházat. Ezt a kisházat ApiLacival építettük kb 4 éve a gyerekeknek. Mindíg olyan kuckóról álmodtam mint amiket az amerikai filmekben látni, nagy fa tetejére építve. Akkora fánk sajnos nincs amire ezt fel lehetett volna szerelni ezért a homokozó fölé cölöplábakra építettük. Tavaly március 1-én egy hatalmas vihar azonban ledöntötte a lábáról, azóta kicsit megzakkanva búslakodik a kertben.
Tavaly májusban a házunkat is elkezdtük bővíteni, átépíteni, akkor olyan tervekkel, hogy nem költözünk ki csak egy kis bővítés és tetőcsere lesz. Mikor megbontottuk a tetőt (fagerendás, stukatúrnádas) és találtunk pár korhadt gerendát úgy döntöttünk hogy lebontjuk az egész födémet és "ideiglenesen" átköltözünk a szüleimhez. A "kis" átépítésből így egy egész komoly építkezés lett ami még most is tart így lassan egy éve kempingezünk Anyuéknál. A költségvetésünkben természetesen sok minden nem volt benne amit cserélni kellett így mostanában kibővültek a kreatív tevékenységeink is, mint pl. árokásás, betonozás, téglapucolás stb. Sokan úgy gondolják, hogy a kertesháznál első a ház és ha bent minden kész van akkor majd foglalkozunk a kerttel. Gondolom kicsit hibbant vagyok de én szeretem ha ez a folyamat párhuzamosan történik úgyhogy kertészkedem is. Na nem totál parkosított kertet szeretnék, de az évek óta nevelgetett növényeimet a gyerekek játszóterét, a füvet és a bokrokat szeretném ugyanúgy látni a kertben mint régen. Nem is kell hozzá sokat tenni, csak ügyelni arra hogy ne rongáljuk meg a már meglévő kertet és ápoljuk a növényeinket. A mestereknek ugyan nem nagyon tetszett hogy nem borogathatták szét kedvükre a szemetet, de így sikerült megóvnom a ház mögötti kertet a maradandó károsodást okozó szemétkupacoktól, kiborogatott cementes létől és még mimindentől amit szerintük nyugodtan elbír a környezet. Az oldalsó kertben van a gyerekek kisháza és a homokozó (ami szintén tabu volt) a kocsibeállót viszont szétjárták a teherautók és ide lettek borogatva a sóder kupacok is (bár azok is csak ponyvára, hogy utána még lehessen valamit ültetni a földbe, ne kavicsot kapáljak évekig)
A gyerekek kisháza cölöplábak helyett szépen vakolt (SK) betonoszlopokat kapott és még le is térköveztem alatta (gondoltuk majd beköltöztetjük oda a kutyaólat) Hétvégére talán újra pompázni fog a helyén a kisház...a nagyházban meg kész lesznek a fűtésszerelők.
A kisház és a nagyház kb 1 évvel ezelőtt.
3 megjegyzés:
Várjuk ám a beszámoló folytatását - mondjuk idei fotókkal :-)
Igen, igen, az amerikai filmekben azok a szenzációs fakunyhók a lombozat között.... nekem is mindig tetszett.
Azt pedig, hogy próbáltad megóvni a kertet, hát nagy dolog és dicséretes, nagyon jól tetted.
Én pedig azt is tudom, hogy mennyire kivetted a részed az építkezésből is és időnként még varrni is maradt időd... hát a szememben néhány centivel lebegsz a talaj felett :-)
Jaj, de jó, hogy jelentkeztél! Gondoltam, hogy valami ilyesmi lehet a háttérben, hiszen itt a jó idő, még inkább beindul a munka.
Reméljük, hogy hamarosan minden kész lesz és végre élvezhetitek a munkátok jól megérdemelt gyümölcsét!
Hajrá, hajrá és kitartás!
De aranyosak vagytok hogy így hiányoltok!! Igazán jólesik, Köszönöm. Fotó lesz majd, időnként csinálunk fázisfotókat, csak idő és energia hiányában rendetlenül szét van szórva a gépen. Az építkezést nem nagyon akartam eddig belekeverni a varrós blogba, de úgy tűnik most egy ideig varrás nélkül leszek úgyhogy lesznek még bejegyzések róla.
Megjegyzés küldése