Lassan helyére kerülnek a dolgok és fogynak a tételek a megvalósítatlan tervek listáján. Az elmúlt hetekben a konyhánkon volt a sor, amit anno 12 éve megálmodtam.
Mikor megvettük a házat, egy ideig csak alsó szekrények voltak, aztán a 2008-as átépítés előtt csináltattuk meg a felső szekrénysort. Szerencsére azt el tudtuk úgy tenni akkor, hogy mikor visszaköltözünk 2010-ben csak fel kellett újra szerelnünk. A virágos függönyök is akkor kerültek még rá, hogy ne legyen ajtó nélkül...ideiglenesen...egy kis ideig :-) Az alsó pult teljesen tönkrement az építkezés során így azóta Anyukám kiszuperált bútorai voltak a konyhámban. Mivel nem vagyunk szabványméretű család és a konyhánk sem az a maga 296 centijével és a nem túl derékszögű falaival, biztos volt hogy nem tudunk kész bútorokat vásárolni bele. Vázoltam hát az asztalosnak az elképzeléseimet aki némi huzavona után tökéletesen megvalósította a terveimet. 1 méter magas alsó pult, bükkfa munkalappal, vízzáró nélkül, centire pontosan beszabva a helyére. Az ajtófrontokon harcolt kicsit mert szerinte a fehérre pácolt fenyő lap nem való konyhába, zománccal kell azt lefújni ,hogy szép egyenletes legyen. De én ragaszkodtam a fa erezetéhez és a fehérhez is, mert nagyon sötét a konyhánk. Mivel nem vállalta, lefestettem én, pont olyanra amilyenre szerettem volna. A csempét talán le kellett volna cserélni, van is itthon egy konyhára való, de úgy döntöttem nem ér meg annyit most a nyugalmam hogy totál felfordítsuk a lakást. Ráadásul ha csempéztetnék akkor szívem szerint az üvegtéglákat is kicseréltetném nyitható ablakokra, ahogy azt a felső ablakkal is tettük, mert az évek során kiderült, hogy hőszigetelési szempontból nem volt jó választás. Egyszer majd talán arra is sor kerül, de egyenlőre beérem azzal ami van, nekem így most tökéletes.
2 megjegyzés:
olyan kis harmonikus ...
Köszi! Amíg a családot nem engedem be az is marad :-)
Megjegyzés küldése