Hurrá, tekerünk!

Sosem voltam nagy sportember, egyedül a biciklizés az ami mindig jelen volt az életemben. Na azt sem megszállottan tekertem csak ha éppen kedvem szottyant vagy el szerettem volna jutni valahova (mert a tömegközlekedés életem fóbiája )  Ikrekkel már pici koruktól mentünk libasorban egészen a pici biciklitől a felnőtt méretig. Levi sokáig gyerekülésben utazott inkább, utána tandem utánfutóra váltottunk, mert Ő inkább énekelt hátul tekerés helyett...ami miatt többször okoztunk majdnem balesetet annyira néztek minket az úton közlekedők. Csak pár éve tanult meg egyedül menni, de azóta rendszeresen tekerünk együtt. Tavaly sokat agyaltam hogy tudnám mini Ákost vinni, de arra jutottam megvárom míg ülni tud, így a tavalyi évben csak egyszer sikerült kitekernünk Tatára Levivel nyárbúcsúztatóként. De most végre eljött a mi időnk és tegnap felszereltük a gyerekülést. Csodás idő volt és szerencsére nagyon élvezte Ákos az utat. Úgyhogy ezentúl nincs megállás, tekerni fogunk!