2017. február 17.

Egy kis magánélet..

Tudom, ritkán járok erre. Elnézést, de kicsit gyorsan szalad az élet mostanában. Sokszor úgy érzem évekkel vagyok az életemmel lemaradva és behozni sosem fogom tudni a lemaradást.
Nem írok már évkezdő listát és nem tartok évértékelőt sem, a tavalyi évről azért mégis szólnék néhány szót. (Még ha olyan hullámvölgyes volt is amiben többet voltam  a völgyben, mint a hegytetőn) A varrásra nem sok időm jutott, bár az évet nagy tervekkel indítottam. Az építkezés teljesen beszippantott, lefárasztott és egy kicsit besokalltam a lemondásoktól is. Varróskuckómat itthon megszüntettem, mert a srácok szerettek volna külön szobát....amit a háló/dolgozószobánk kettéválasztása előtt meggondoltak így most a legnagyobb szobában ugyanúgy ketten laknak :-D Varrás nélkül pedig nem élet az életem, sokszor segített át a nehézségeken így nem volt egyszerű látni hogy minden amiért dolgoztam, darabokra hullott.
Panka elvesztése, hiánya is most zuhant a nyakamba....pedig már 3 éve....de még reménykedtem....hátha ....pedig tudom hogy nem jöhet és ha jön is valaki.. már nem Ő lesz, így vérző szívvel de lemondtam róla....
Így telt a tavalyi nyarunk, kicsit mámorosan, kicsit szomorúan, de reménykedve hogy ennél csak jobb jöhet.
Aztán jött az október és kedves dekoros barátaim felvetették hogy a műhelyükben az egyik raktárnak használt helyiségbe lenne-e kedvem beköltözni a kuckómmal ?! Örültem, de elgondolkodtam hogy mit szeretnék ?!?. Varrni biztosan, de fogok-e tudni a családom mellett nem otthon dolgozni ?!? Dolgozni annyit hogy megérje így?? Igaz hogy már kis- és nagy kamaszok a srácok, de az utóbbi időben egyre több tennivaló van velük (pedig azt hittem, de jó lesz ha már önállóbbak :-))
Fizikailag is fáradtnak éreztem magam és az utóbbi idők rosszullétei miatt sem tudtam mit mondjak....aztán másnap csináltam egy tesztet... Nagy meglepetésemre pozitív lett....
Nem tudtam hogy örüljek vagy aggódjak...örülhetek-e egyáltalán az elmúlt 2 év sikertelen próbálkozásai után. Orvosomhoz még nem mertem menni, féltem hogy valami nem oké így elmentem egy helyi dokihoz aki szerint van ugyan valami, egy óriási miomával ami miatt biztos hogy nem marad meg, ha mégis, biztosan el kell vetetni :-(  Vártam pár hetet és reménykedtem hogy téved, mert ilyen rosszul életemben nem voltam egyik gyereknél sem. Közben elfogadtam a lányoktól a műhelyajánlatot mert muszáj volt valamit csinálni, valami pozitív dolgot, ami előre visz és nem húz lejjebb.
Az orvosom pár hét múlva megnyugtatott, hogy valóban van mioma, de nem nagy (az csak a méhem volt :-)) és a pici is jól van, mocorog és működik rendesen :-D Sokszor gondolkodtam hogy mit fogok csinálni vagy hogy  fogom megélni egy újabb bébi érkezését, fogok-e bízni az orvosi diagnózisokban és elhiszek-e bármit is amit mondanak?!? Bár abban biztos voltam hogy Panka nem látható betegsége ellenére újra kérni fogom a genetikai vizsgálatot.... Egy kicsit más formában de januárban erre is sor került. Elvileg minden rendben, az ultrahang felvételeken is minden jól látható és rendben találták, ugyanígy a többszöri kardiológiai vizsgálat szerint is :-)
Nem mondom hogy nyugodt vagyok, de bízom benne hogy minden rendben lesz. Van kiért aggódni mostanában, főleg hogy elsőszülött még mindig lábadozik a decemberi autóbalesete után. Szerencsére már mankó nélkül is tud bicegni, de a maratoni futás még messze van.
Nem tudom merre visz az utunk.  A varrós kuckóm júniusig biztosan működni fog, míg a mini megérkezik. De utána pár hónapig biztosan csak vele szeretnék foglalkozni.
Köszönöm ha továbbra is velem lesztek !  És köszönöm hogy eddig is oly sok erőt adtatok !<3 nbsp="" p="">

2016. augusztus 13.

Szerszámos faházból bulikuckó

A kerti faházunk 2008-ban épült épp az építkezés előtt. Jó szolgálatot tett, mert elnyelte a legtöbb lapra szerelt bútort, szerszámot és egyéb apróságot amivel megpakoltuk az évek során. Jópár éve készülök hogy végre kipakolom, megszabadulok a lomoktól és a fiúknak a lebontott kisház helyett egy nagyobb partykuckót csinálok . A fehérre festésért évek óta küzdök Férjúrral, mert sehogy sem akart lemondani a natúr fenyőről, de miután elcipeltem idén néhány kertbe (faházba, ami fehérre volt festve) beadta a derekát.
A kisház anno 2008-ban. ( Most is ilyen csak jelenleg nagyobb előtte a téglakupac :-) )


A belső fal lenolajjal és lazúrral volt lekenve ami nagyon ragadt ezért nem akartam még egy réteg lazúrt rákenni. Sima latex festéket választottam (Héra prémium) ami teljesen jól megfogta, nem pereg, nem porlik, de majd idővel kiderül jó döntés volt-e. 
A segítségem Zoé :-) 


Kipakoltam és szortíroztam mindent. Rendbe rakva elfért minden a kis szerszámtárolóban. 


A varrósszobám megszűnésével ki kellett hoznom egy felesleges bonanza elemet és maradt egy bükk színű szekrény ami jó szolgálatot tesz az itt maradt szerszámok elrejtésére. A hálószoba festésénél maradt egy kis Dulux "gyapjú szőttes" színben, abból kevertem házi krétafestéket és lekentem vele a bútorokat így nem ütnek el annyira egymástól és a házikótól sem. 

A láda és a székek helyére egy ágy fog kerülni és a textilt is cserélem valami fiúsabbra, de egyenlőre ez volt kéznél és egyébként is had élvezzem pár napig magaménak ezt a kis babaházat :-D  





2016. július 15.

Játszóházunk új élete

Itt a nyár és mi újra építkezünk :-) Igaz, évek óta ezt tesszük...és még jó ideig el fog tartani, de ahogy mi változunk úgy a kertet is, a házat is alakítjuk kicsit. Aki kertes házban lakik, az gondolom tudja, ennek sosem lesz vége és sosem lesz kész :-) De sok esetben nem is a cél a fontos, hanem az odavezető út.
Ahogy nőnek a gyerekeink és változnak az igények, rá kellett jönnünk hogy a szeretett kisházukat kinőtték :-( Szerencsére van egy másik faházunk, ami eddig szerszámtárolóként üzemelt. Úgy döntöttünk megcsináljuk nekik bulikuckónak a játszóházból pedig sufnit építünk ahová beférnek a szerszámok. 
Igaz, a kép nem tavaly készült, mert itt még a mérleghinta  is megvolt, aminek helyén most egy kerti tó van.

A csúszda végén felszedtem a gumilapokat és újra térköveztem a helyét. Így a tópartra egy kis reggelizőasztalka is kerülhetett, ahol jól lehet kávézni és nézni az idén nem kicsit megszaporodott aranyhalakat .




A faház anyagából készült egy kis szerszámtároló a kert sarkába. Itt amúgy is volt egy betonozott rész az esővízgyűjtőknek. Mivel kútból locsolunk ritkán használtuk őket, ezért kikerültek a kertből. Egy kis lábazatot tettem ki téglából, hogy a felverődő eső, vagy a locsolás kevésbé tegye tönkre a fát.   
Áprilisban ideiglenesen kutyacsalád is lakott a sufniban amíg a babák szerető gazdit nem találtak.  Az kutyamamát, Zoét pedig mi fogadtuk örökbe :-) 

Azóta beszigeteltem a hátsó falát és ki is festettem, hogy ne a csupasz betont lássam a sufniban sem. Egyenlőre még nem pakoltuk bele túl sok mindent .Az épülő kemence ajtaja és néhány éppen használatos doboz került bele. Na meg a fűnyíró ami egyre kevesebbet dolgozik, mert a sufni felé vezető utat is letérköveztem :-) 


Sőt, az egész füves részt megszüntettem a kertnek ebben a felében, úgyhogy lesz még mesélnivalóm mi készül nálunk mostanában. 


2015. augusztus 31.

Magról vetett levendula

Szakmámat tekintve nem vagyok kertész, csak egy kísérletező kertbolond. Sokan csodálkoznak hogy tudok ennyi növényt szaporítani, köztük a levendulát amit évek óta magról vetek.
Az első magvetést pár éve kezdtem, mikor egy kedves ismerős felajánlotta hogy arassam le az elvirágzott levenduláit mert ő úgysem tud vele mit kezdeni. Ezt megszárítva és lemorzsolva rengeteg apró magot találtunk a dobozok alján amit tésztaszűrőn átszitáltunk és a magokat üvegekbe tettük.
A levendulamag kikeléséhez hidegre van szükség ezért beteszem a magokat a fagyasztóba és ha el nem felejtem kiszedni akkor pár napig ott hagyom. De volt már bent egy hónapot is és sajnos nem figyeltem meg melyik kelt ki korábban. Mikor kiveszem, balkonládába, cserépbe vetem el. Ami a földet illeti a levendula nem válogatós, a homokos, kavicsos földben is éppen olyan jól kikelt mit a virágföldben.
Ebbe a ládába nyár elején vetettem el  a magot. A kert közepére napos helyre tettem és minden nap locsoltam hogy a földje mindig nedves legyen. Mikor ezeket a leveleket meglátom kezdhetek örülni mert ezek már a levendulák :-)
Több láda is sorakozik a kertben, különböző időkben vetve, különböző földbe ültetve. 
Itt jól látszik hogy mekkorát nőttek az utóbbi 2 hétben. A bal oldali képen a jobb oldali cserép ugyanaz mint  ami a jobb oldali képen van. Ki kellene palántáznom hogy bokrosodni is tudjanak. 


Palántázni magas négyszögletes cserépbe szoktam, mert hosszú a gyökere. De nagyon kell figyelni hogy mindig kapjanak vizet, mert a nagy melegben 1-2 nap után megszáradnak víz nélkül.  Mikor elfogynak a cserepeim mindenhova ültetem őket. 


Legjobban a szabad földben szeretnek, ezért amit tudok kiültetek. A képen szintén magról vetett levenduláim, a ládában már az "ültetvényről" behozott idei csokrok vannak.


A kinti tövek már hatalmasak 4-5 éve ültettük őket
A francia levendulának van csak magja: 


Az angol nem hoz magot, ez tőosztással szaporítható

Az első palántáimat Bartus Sándor tihanyi őstermelőtől vettem. A honlapján sok hasznos infót találtok és mindkét fajta levendulát megtaláljátok Nála. 

Az idei termésünk egy része szárítás közben: 


Néhány termékem amibe a saját levendulánk kerül: 


















2015. május 18.

Kertem változásai....akkor és most

A kertről sosem mondhatjuk hogy kész van. Valahol elkezdjük, változtatjuk, alakítjuk igényünk, tetszésünk szerint...és a növények igénye szerint. A kertünket 2008-ban az átépítés után álmodtuk meg és kezdtük el magunk alakítani. A régi képeket nézegetve számomra is szinte hihetetlen hogy mennyi munka, öröm és emlék van a kertünkben...   Valahol itt kezdődött 2009-ben az építkezés után...

A teraszt kb 1 évvel később készült...



És egy újabb évvel később a térkövet is leraktuk...
2012-ben már a fű is zöldült, de a növények még nagyon picik voltak.





A növények már szépen nőnek. Reggelente a kávémat a kertben iszom meg és boldog vagyok hogy az első térkőtől az utolsó fűszálig mindenben benne van a kezem munkája.....








2015. március 1.

Március

Az idei tél a szokásosnál is hosszabbnak tűnt nekem. Blogírás terén ezt nem használtam ki, hisz rég jártam erre. Nem értékeltem évet és nem búcsúztam az óévtől. Örültem hogy a januárt túléltem és februárban is csak egy-két találkozó, esemény tudott kimozdítani a mélabúból.
De ma végre március lett! És tegnap reggel arra ébredtem hogy csodálatosan süt be a nap az ablakon :-)
Ennek örömére nekiestem a kertemnek és élveztem a napsütést. Az első krókuszok már virágoznak és többi tavaszi is előbújt már. Ástam kertet, ültettem borsót, a virágágyásokat rendbetettem és végre kiástam egy nagyra nőtt tuját aminek a helyére kerti pihenőt terveztem. Ennek a kis tavaszi napsütésnek olyan jól sikerült feltölteni a lemerült elemeimet, hogy a szokásos hétvégi családi feladatok, varrás és szappanöntés után is alig tudtam elaludni éjfél után....

És reggel újra a kertben kezdtem :-)  Délután kimentünk a hegyre megnézni a levendulást és elültetni pár rózsát amit tegnap kiszedtem otthon. Még alszik kint minden, csak pár apró rügy jelzi hogy jön a tavasz. 


Jól esett kint lenni. És a nap ugyan éppen nem sütött, de a kilátás a levendulásból kárpótolt ezért. 

2014. november 21.

Konyhafelújítás

Lassan helyére kerülnek a dolgok és fogynak a tételek a megvalósítatlan tervek listáján. Az elmúlt hetekben a konyhánkon volt  a sor, amit anno 12 éve megálmodtam.
Mikor megvettük  a házat, egy ideig csak alsó szekrények voltak, aztán a 2008-as átépítés előtt csináltattuk meg a felső szekrénysort. Szerencsére azt el tudtuk úgy tenni akkor, hogy mikor visszaköltözünk 2010-ben csak fel kellett újra szerelnünk. A virágos függönyök is akkor kerültek még rá, hogy ne legyen ajtó nélkül...ideiglenesen...egy kis ideig :-) Az alsó pult teljesen tönkrement az építkezés során így azóta Anyukám kiszuperált bútorai voltak a konyhámban. Mivel nem vagyunk szabványméretű család és a konyhánk sem az a maga 296 centijével és a nem túl derékszögű falaival, biztos volt hogy nem tudunk kész bútorokat vásárolni bele. Vázoltam hát az asztalosnak az elképzeléseimet aki némi huzavona után tökéletesen megvalósította a terveimet. 1 méter magas alsó pult, bükkfa munkalappal, vízzáró nélkül, centire pontosan beszabva a helyére. Az ajtófrontokon harcolt kicsit mert szerinte a fehérre pácolt fenyő lap nem való konyhába, zománccal kell azt lefújni ,hogy szép egyenletes legyen. De én ragaszkodtam a fa erezetéhez és a fehérhez is, mert nagyon sötét a konyhánk. Mivel nem vállalta, lefestettem én, pont olyanra amilyenre szerettem volna. A csempét talán le kellett volna cserélni, van is itthon egy konyhára való, de úgy döntöttem nem ér meg annyit most a nyugalmam hogy totál felfordítsuk a lakást. Ráadásul ha csempéztetnék akkor szívem szerint az üvegtéglákat is kicseréltetném nyitható ablakokra, ahogy azt a felső ablakkal is tettük, mert az évek során kiderült, hogy hőszigetelési szempontból nem volt jó választás. Egyszer majd talán arra is sor kerül, de egyenlőre beérem azzal ami van, nekem így most tökéletes.