Talpalatnyi veteményesünk

Úgy nőttem fel hogy a nagyszülőknél, szülőknél mindig volt kisebb-nagyobb veteményes a kertben, ami ellátta a családot mindenféle jóval. Így mikor kertes házba költöztünk közel 20 éve biztos voltam benne hogy ha pici is, de nekem is lesz veteményesem. Az első években a kert egyik sarkát ültettem be, azt a pár négyzetmétert ahol most a faházunk áll. A kert nagy része füves volt még, a gyerekek picik és kellett a tér ahol kifutkoshatják magukat. Ahogy nőttek, egyre kisebb helyen mozogtak és a kerti terveim egyre nagyobb méreteket kezdtek ölteni. A 2008-ban megkezdett építkezés után kb 3 év kellett mire újra kipucoltuk az udvart a bontott anyagok alól és elkezdhettük az új kert tervezését. Az első években konténer kertészkedtem azaz minden fellelhető edényben paradicsomok, paprikák, saláták nőttek. 

Ahogy megüresedett egy kis hely a romok alól, rögtön veteményeztem, hol a jelenlegi medence helyére, hol a virágok közé.

Nem mondom hogy rossz volt, mert mindig termett így is valami, de szerettem volna egy "igazi" veteményest. 2014-ben aztán vesztemre beléptem a Pinterestre, ahol minimál kertek tömkelege jött szembe velem és egyre erősebben körvonalazódott milyen kiskertet szeretnék. Fiúk addigra pont kinőttek a homokozásból és fű sem kellett már annyi a focizáshoz, így a hátsó teraszra vezető járda bal oldalán levő kb 8x4m-es területen nekiláttunk a terv megvalósításához. 

A kerti szegélyek adottak voltak, mert be vannak betonozva, és előző évben ültettünk el egy kis kajszi fát is, ezért ezekhez igazodva mértük ki az ágyásokat. Nem szabályosak, nem egyformák, főleg hogy menet közben az üvegházat is beleterveztük. (erről egy másik bejegyzésben olvashattok) 

 Kijelöltük a járdákat és letettük a térkövet amiről sajnos kép nem készült annyira dolgoztunk. Az ágyáskeretet ideiglenesen raklap deszkákkal oldottuk meg, hogy a föld és a víz ne jöjjön ki locsoláskor. Ez jó szolgálatot tesz, mert többnyire árasztva locsolok mindent. Jövő évre azért még tervben van egy bádog szegély, de ennek még kutatom a forrását. 

Ezeken a tavaszi képeken, növények nélkül jól látni kb mekkora az egész. Nem nagy, de ügyesen ültetve rengeteg minden megterem benne. 

Ezek a tavalyi képeink, kicsit másképp volt ültetve mint idén. A szélén még levendulasor volt, amit ki kellett telepítenem mert akkorára nőtt. Idén bazsalikom van helyette. Valamint a nagy kaspóban édesburgonya volt (elég szép termés lett), ebből holdfénykert lett, az éjjeli holdfényben szépen világítanak most a fehér virágok. 

Paradicsomokat háromszögbe ültetem a karó köré. Így elég 1 karó 3 tőhöz. Lehet hogy kicsit közel vannak, de így is hatalmasak lettek és rengeteg volt rajta. 

A padlizsánok sorban állnak. Ezeket palántaként veszem, évek óta Anyuék hozzák tavasszal a hévizi piacról. Kapnak bőven trágyát (ahogy a többi ágyás is) és hatalmasra szoktak nőni nyár végére. 

Egy kicsit minden változott, próbáltam idén a növénytársításokra is figyelni. Az uborka maradt csak a helyén, mert a hálója fixen ott maradt. Kb 3 méteren fut a hálóra és lényegében nem vesz el 20cm-nél szélesebb részt a kertből. Mohikán és Perez fut fel idén, ami már eddig is rengeteg termést hozott. 

 Előtte 4 féle bazsalikom (most már virágban). Mögötte a kaliforniai és chili paprikák. 

A veteményes palántáit az üvegházban neveltem tavasztól, 

legtöbbet saját, előző évből fogott magból. Kicsit később kezdtek el idén érni mint tavaly, de azóta már ezek is szedhetőek. 

A spenóttal évekig próbálkoztam magról, de sosem kelt ki. Aztán egyszer csak megjelent a virágoskertben és áthoztam ide a barackfa alá. Azóta minden évben magától kikel és szépen terem.

Cukkini idén került először a kertbe, mert nagy helyet foglal.  Kicsit eltorlaszolta ez egyik kis utat, de cserébe folyamatosan tele van kisebb nagyobb tökökkel. 

Répát sorba is vetettem, de maradt pár szem mag a zacskóban ami egy régi kimosott olajos dobozba került. 

A méteres bab sem foglal sok helyet. Mogyoróvesszőből hajlítottam neki íves futtatót egyik ágyás szélétől a másikig, a járda fölött ívelve. Így kb 20x20 cm-es helyet foglal mindkét ágyásból és folyamatosan szedhető. 

A szegélyekben rozmaring, rukkola, zsálya vagy éppen hagyma nő. Mikor minek van szezonja, bármi vethető, akár szakaszosan is így egész évre biztosított a kerti zöldség ellátás. 

 A kiskert képe pár napja. A napraforgómag az madáretetőből hullott ki és mára hatalmasra nőtt. A sok kis virágtányérból télre újra lesz eleség, ahogy a termelt  zöldségek magját is elteszem és újra vetem tavasszal. Szeretem ezt a körforgást és azt az örömet, boldogságot amit ez a kiskert ad nekünk.
Köszönöm ha elolvastad, örülök a látogatásnak.

Palántázó üvegház maradékokból

Nagy álmom volt hogy legyen egy kis üvegházam. Nem nagy, csak épp akkora hogy a leandereket, citromokat be tudjam tenni télire és ahol a palántákat nevelhetem a kiskertbe. A hely igen szűkös (és a költségvetés is) így adódott hogy az egyik oldalt megspórolva a kerti faházunkhoz építettük.

 Egy  zsalukőnyi alapot készítettünk, majd néhány sornyi téglával falaztuk fel, egyrészt hogy az eső ne a fa keretet érje, másrészt mert az üvegtáblák mérete adott volt, ehhez igazodnunk kellett.

                                      (tavalyi kiskert, jobb sarokban az épülő üvegházzal) 

 A hőszigetelt üveg lapokat bátyám lakásából bontották. Alu keretes ablakok voltak és a szemétbe kerültek volna, de keret nélkül nekünk épp megfeleltek. Az építkezésből és a terasz fedésből maradtak pallók, lécek, amikből az üvegek fa kerete és a tetőtartó készült.

A bejárat két oldalán lévő üvegtáblákat méretre készíttettük  ( egy ismerős ablakos gyártatta le nekünk). Szintén hőszigetelt üveg és kb 14ezer forintba került, a kereteket szintén magunk gyártottuk hozzá. 

A tető volt a legnagyobb beruházás a maga 30 ezer forintjával. Ez egy egész tábla polikarbonát lemez ami ugyan nem hőszigetelt, de az első téli teszt után mondhatom hogy jól bírta telet. Az ajtó nagy kérdés volt hogy miből és hogy legyen kialakítva. Télire egy osb lapot vágtunk méretre, azt támasztottuk be. 

De miután kitavaszodott rájöttünk hogy felesleges lenne fix ajtót tenni, mert nem tudjuk hova nyitni, mindenhol útban lenne. Ráadásul ahogy melegedett az idő kellett a szellőzés így a hátsó oldal tető alatti háromszögbe betoldott polikarbonát ablakot is kivettük.

 Így jól átszellőzik és a növények is szépen fejlődnek benne. Szeretjük a kis üvegházunkat a maga pár négyzetméterével, ahol sok minden megterem és ahová és ahová a gyermek is szívesen jár(na) be...ha egy kis babaráccsal ezt meg nem akadályoztuk volna.

Vitrines szekrénydarab újragondolva

Tegnap Dabason jártam Krisztináéknál a Lignocolor magyarországi forgalmazóinál workshopon. Csodás időben, szuper jó társaságban telt a napunk. Krisztina és Laci remek házigazdaként sürgött-forgott körülöttünk egész nap, amit innen is köszönök. Nehéz volt eldönteni milyen kisbútort vigyek (az amúgy telepakolt teraszról) , végül egy nagy szekrény vitrines részére esett a választásom, amit múltkor mentettem a szomszédból. A tulaj láncfűrésszel vágta ki nekem ezt a részt a szekrényből ezért dekopír fűrésszel igazítottam még rajta és fa tapaszoztam ahol még kellett. Sok időm nem volt előkészülni így helyben Laci segített még a begyógyult csavarok kiszedésében és a teljes szétszerelésben. A második nehéz döntés ott ért, hogy milyen színre fessem?! Ha csak 4 féle szín van biztos könnyebb, de 70 féléből nehéz választani. Elsőre egy Old Green külsővel és Macchiato belsővel indultam, de miután belül a festék felfestése után átütött az alsó barna, inkább másikat választottam. Ha kentem volna alá blokkolót akkor mehetett volna a világos szín, de a száradási idők miatt nem akartam a végén kapkodni, így végül a Deep sea mellett döntöttem. Kívül kettő, belül 3 réteg festék került rá, ezt picit visszacsiszoltam és waxoltam a végén. Utólag végiggondolva valami extravagáns darab is lehetett volna belőle, de egyrészt nagyon nem passzolna semmihez itthon, másrészt akkor, ott a bőség zavarában még ezt a két színt is alig tudtam eldönteni.

Nekem azért tetszik és kivételesen Lacimnak is az összhatás, úgyhogy beköltözhet a házban a kicsike. Hogy hova még nem tudjuk, de biztos találunk neki helyet.

Bánhida, ahol élünk

Bánhidán, ahol élünk, van egy Szlovák ház.

Annak idején iskola volt az épület, még Anyukám is ide járt gyerekkorában. Kisgyerek koromban sokat jártunk erre, sok emlék köt ehhez a helyhez. Nagyszüleimmel gyakran mentem  a mellette álló templomba, Mamával a nyugdíjas klubba és emlékszem az akkori nénikre, bácsikra akik munka után örömmel vigadtak, énekeltek, táncoltak egy-egy összejövetelen.

Akkoriban az idősek még többnyire tótul beszéltek egymással..és néha nekünk is.. amit mi már nem nagyon értettünk. Anyu még tud szlovákul és néhány éve a helyi dalkörnek is tagja, akikkel rendszeresen járnak fellépésekre, találkozókra és hetente a Szlovák házba szlovák órákra is. Azóta én is újra megfordulok itt, a házban berendezett kiállításra is szívesen megyünk el a családdal. Nyaranta szoktak lenni rendezvények, amin több szlovák csoport is részt vesz, kis kézműveskedéssel, kézműves vásárral egybekötve. Volt hogy én is varrogattam, saját készítésű kis Szlovák házas levendulás zsákokat készítettünk a gyerekekkel, érdeklődőkkel.

A háznak az előkertje sajnos egy kicsit elhanyagolt, ezért arra gondoltam "örökbefogadom" és beültetem levendulával (amiből készülhetnek majd újabb zsákocskák) és pár hasznos növénnyel. (Például rozmaringgal amit amúgy is a gomblyukba tűznek a férfiak a fellépések előtt)

Apukám segített a kertészkedésben, pár hete legyomirtózta a területet, majd géppel átkapálta. 
Több mint 50 tő levendulát ültettünk el, amiket a kertemben nevelgettem eddig és remélem hatalmasra nőnek majd ott is. Jó lenne ha újra szép virágos lenne a kiskert és annak is örülnék ha néhány helyi fiatal (hozzám hasonló nem annyira fiatal) is ellátogatna a házba, vagy esetleg szívesen részt venne a hagyományőrzésben.