Nem kreatív, nem is varrás....csak álmok...és valóság összekuszálva.

Nem panaszként írom ezeket a bejegyzéseket, Panka történetét sem azért tettem ki nyilvánosan hogy bárki sajnáljon érte. Nem tudatosan, csak egyszerűen jött, aztán rájöttem hogy jobban érzem magam ha kiírtam és a környezetem is jobban viszonyul hozzám, ha tudják mi van velem, miről beszélhetünk, miről nem.  Új világ ez nekem mert sosem adtam ki semmit nyilvánosan magamból és igyekeztem mindig a háttérből szemlélni a dolgokat. Élem a kis álomvilágomat amit felépítettem, a tökéletes családban, egy gyönyörű kertes házban, sok gyerekkel akik ráadásul ikrek ahogy mindig is álmodtam és varrogatok boldogságban a csodálatos kuckómban ami már maga egy álom sokak számára. Szeretek álmodni, merek is nagyokat és tudom hogy mindig kellenek az új célok és álmok mert ezek visznek előre és ha nagyon küzdök előbb-utóbb elérem azokat. Kivéve ha az élet másképp gondolja és elvesz egy álmot ami helyett nem álmodhatok másikat hisz nem egy egyszerű kis felejthető álom, egy megvalósult, de mégis elvesztett és semmivel nem pótolható álom volt. Ilyenkor jön a rideg valóság és a lelkemet ilyenkor csak mások örömével tudom picit gyógyítani. Már rég rájöttem hogy mások öröme a legjobb gyógyír az én lelkemnek, főleg ha én vagyok az öröm okozója és furcsa módon nekem jobban esik ha az illető nem tud róla.Ilyenkor nem akarja meghálálni, nem érzi úgy hogy tartozik nekem és én is jobban érzem magam ettől. Nem szeretem ha hálálkodnak és nem teszek semmit, csak próbálok egy pici darabkát adni magamból és örülni ha megkönnyítettem ezzel valakinek az életét. Eddig sikerült jól "elbújnom", de tegnap kaptam egy különleges ajándékot, ami bár nagyon jól esett mégis nagyon visszarántott a valóságba. Nagyon nem számítottam rá és nagyon váratlanul ért és maga az ajándék annyira a szívembe markolt hogy azóta sem tértem magamhoz. Remélem nem haragszik Dalma, ha bemásolom az Ő leírását  és képét az ajándékról. Nem tudom, mit mondhatnék.........Köszönöm!!! :(((


Emlékgyertya az eltávozónak.. egy nagyon kedves és mély érzésű anyukának készült, aki elvesztette a kisgyermekét, pár hetesen. Egy ilyen nagy veszteség után, mégis más gyermekére gondolt, és felajánlott a jótékonysági vásárra saját készítésű szappanjaiból. Az KisVeréb alapítványon keresztül talált rá, a Táltosnak rendezett vásárunkra. Annyira meghatott az önzetlensége és segítő szándéka, hogy megígértem Rékának,( az alapítvány vezetőjének), hogy amint tudok méltó viszonzást, meghálálom az anyuka nagylelkűségét. Ez egy csekélység csupán.. Az angyalok őrzik az eltávozótat.. a két vörös virág az élet a szülők, akik tovább élnek szívükben őrizve kis angyalkájuk emlékét. Remélem a nehéz pillanatokban ad majd erőt nekik..