Június képekben

Tildasok... még májusban készültek:




















Muskátlik...még eső előtt





















Óvónéniknek búcsúzóul...(ezen kívül még 3db készült)


















Zenetanárnéninek:




















Osztályfőnöknek búcsúzóul:
















Uzsistáska:
















Kicsi Bee józsasín nyuszija:




















Eperfesztiválon (ahol eper ugyan nem volt, de a Dunát látni nagy öröm volt)

Házról és kertről

Mindíg természetszerető ember voltam. Mamáéknak nagy szőlőjük és kukoricaföldjük volt ahová sokat jártam velük gyerekkoromban. Szinte az egész nyarat kint töltöttük, hol a földön, hol a szőlőben aminek a végében ott volt az erdő ahová mindíg muszáj volt felmennünk. Szerencsére bátyámmal már kiskorunkban felengedtek minket egyedül is, tudták hogy vigyázunk magunkra és egymásra. Nem is jöttünk le gyakran csak ha megéheztünk, ilyenkor rendszerint felmásztunk az éppen érő gyümölcsfára és jól teletömtük magunkat. (Azért ebédet is kaptunk!) Szerettem volna ha a gyermekeim is a szabadban nőnek fel és szeretik a természetet, ezért amint alkalom adódott rá kiköltöztünk a tömblakásból egy kis családi házba. Családom és a férjem családja is bánhidai (városunk tótok lakta "falusi" része), és mivel erősen kötődünk ide, természetes volt hogy itt fogunk mi is letelepedni. Hat éve vettük ezt a kis házat, kis kétszobás parasztház volt, középen a konyhával és egy előszobával amit már a 70-es években építettek hozzá. Mindíg ilyen házra vágytam, bár tudtuk hogy előbb utóbb kicsit lesz és hozzá kell építenünk, de szuper helyen van, csendes utcában, és a Mamák is 1 utcányira laknak. Az udvarunkon akkor sűrű szőlőlugasok sorakoztak, köztük hatalmas gazzal, itt ott egy két falusi virággal amik mutatták hogy hol lehettek valaha a virágágyások. Hátul egy pucolatlan téglából rakott kamra, egy hatalmas diófa, két cseresznye-, meggy- és kajszibarackfa.... és hihetetlen csend....a város közepén. Csak a madarak csiripelnek azóta is. Kb 1 év alatt hoztuk rendbe akkor a lakást (csak belülről, mert tudtuk hogy majd bővíteni szeretnénk), leginkább önerővel és családi, baráti segítséggel. A kertünk akkor is szinte párhuzamosan készült a benti munkákkal. Ikrek 2 évesek voltak és napközben bölcsiben voltak amíg én a kertet csináltam. Kiirtottam az összes szőlőt (kivéve 1 tő csemegét ami még évekig termett) kiástam több száz meggyfát amik dzsungelként foglalták el a nagy meggyfa környékét, átástam az egész kertet és átültettem az udvaron talált itt-ott növő virágokat. Családom néha nem bírta nézni hogy mit szenvedek, olyankor jöttek hogy segítenek de mindíg az lett a vége, hogy nem úgy csinálták ahogy én szerettem volna így hamar feladták. Már csak fakivágáshoz hívtam a fiúkat amivel nem tudtam megbirkózni. Egy satnya birsalmát és egy kicsi diófát kellett csak kiásni, ezek voltak csak útban a terveimhez. Kis dombon lakunk és a telek hátrafelé lejt, viszont ApiLaci szerette volna, hogy hátul egyenes a kert (így jobban lehet focizni!), ezért a hátsó kertet "kiegyenesítettem" és a földet felhordtam az oldalkertbe és hátra. Így lett egy kis szintkülönbség amit sziklákkal oldottam meg. Mire beköltöztünk a hátsó kert szépen füvesítve, focizásra alkalmas volt. Az oldalsó részt kicsit később tudtam csak rendbetenni, mert ott még ásatások folytak a szivattyú és a kút összekötése miatt. Hátul volt egy dupla garázsunk amit lebontottunk, ennek az alapja egy szép nagy terasz lett, ahová fel tudtuk állítani nyáron a medencét. Jó kis házi strand, de jókat pacsáltuk a fiúkkal!!
Aztán tavaly nyáron úgy döntöttünk nem halogathatjuk tovább a felujítást, bővítést, így belevágtunk és lebontottuk a kamrát, és a hátsó szobát. Aztán mint már írtam a tető is lekerült födémmel együtt. A kert rögtön telelett bontott és építési anyaggal. A hátsó kertbe szemetet ugyan nem tettünk, de a tető faanyagának egy részét kénytelenek voltunk odatenni így a szépen gondozott gyep ma már a múlté. A szomszéd előttünk 1 évvel újította fel teljesen a házát, akkor a virágokat a háza mellől áttelepítettem hátra, most hogy mi bontottunk, mindent az ő háza mellé ültettem vissza, tudva hogy ott biztonságban lesznek. Volt egy kis konyhakertem a kert hátsó sarkában. Nem nagy, kb 4x4 m-es helyen gazdálkodtam, a kerítés az uborkafuttató volt, hogy minden centijét ki tudjam használni. Ezt a kiskertek feláldoztam a kerti faháznak amit kamra hiányában állítottunk fel. Mivel a nap egész nap odasüt egy teraszt is tettünk elé, ide szeretnénk majd később egy grillezőt építeni a bontott téglákból. Szerencsére jófajta nagyméretű téglából épült a házunk így mindet megpucoltuk és összeraktuk, hogy majd grillező, kerítés és még ki tudja mi legyen belőle. A ház végében is lesz egy nagy terasz(ez az árnyékos oldal) ennek az alapját csináljuk éppen. Jó sok feltöltés kell, de legalább a törmeléket is bele tudjuk dolgozni, így ha ez kész lesz akkor szinte minden eltűnik az udvarról. Ha nem lesz kész a ház addig belülről akkor majd sátorozunk nyáron a kertben. Felállítjuk a medencét és a bográcsot és máris van konyha és fürdő. :-)). Hogy a ház mikor lesz kész belülről az sokban rajtam is múlik mert a festő én volnék. Az első felújításnál is én csináltam a glettelést, festést. (Festő is megnézte, szerinte ő sem csinálta volna jobban) úgyhogy most is enyém ez a megtisztelő feladat. Szeretem csinálni, ez is kikapcsol mint a varrás. Csináltam pár újabb fotót tegnap az éppen aktuális helyzetről.

Az oldalsó kert. A kisház új alapja, ezt vakoltam és térköveztem múltkor. A kisház szétszedve, és a"segédmunkásApi" munka közben.

Ház és a teraszalap amit most csinálunk. A bontott téglát még át kell szállítmányoznom ma a kisház mellé. (Nagy részét már tegnap átvittem.)

A kis cseresznyefánk amit mászókának használnak a gyerekek. Szegény fácska, pedig milyen finom cseresznyét érlel nekünk, mi meg ilyen hálátlanul kihasználjuk.

Növényeim:

És hogy a hasunkat se felejtsük el, eltettünk 20 kg eperlekvár Anyuval a héten, nyam-nyam.

Kuckóépítés...egy kicsit másképp

Hetek óta készülök írni a naplómba, de mindíg úgy döntök hogy végülis nem fontos. Kedves Juhizs ma megkérdezte mi van velünk és ez jólesett, ezek szerint azért van aki gondol ránk.
Íme egy kis fejezet az elmúlt hónapról....(vagy évről?!?)

Az elmúlt hónap szépen, gyorsan elrepült, csakúgy mint a kis rozsdafarkú madárkáink akik befészkeltek a gyerekek kisházába. Két hétig értük izgultunk és figyeltük a növekedésüket a fészekben, a tojásrakástól a kis fiókává érésig. Most hogy elmentek kicsit hiányoznak. Viszont jó oldala is van mert kezdhetjük felujítani a kisházat. Ezt a kisházat ApiLacival építettük kb 4 éve a gyerekeknek. Mindíg olyan kuckóról álmodtam mint amiket az amerikai filmekben látni, nagy fa tetejére építve. Akkora fánk sajnos nincs amire ezt fel lehetett volna szerelni ezért a homokozó fölé cölöplábakra építettük. Tavaly március 1-én egy hatalmas vihar azonban ledöntötte a lábáról, azóta kicsit megzakkanva búslakodik a kertben.
Tavaly májusban a házunkat is elkezdtük bővíteni, átépíteni, akkor olyan tervekkel, hogy nem költözünk ki csak egy kis bővítés és tetőcsere lesz. Mikor megbontottuk a tetőt (fagerendás, stukatúrnádas) és találtunk pár korhadt gerendát úgy döntöttünk hogy lebontjuk az egész födémet és "ideiglenesen" átköltözünk a szüleimhez. A "kis" átépítésből így egy egész komoly építkezés lett ami még most is tart így lassan egy éve kempingezünk Anyuéknál. A költségvetésünkben természetesen sok minden nem volt benne amit cserélni kellett így mostanában kibővültek a kreatív tevékenységeink is, mint pl. árokásás, betonozás, téglapucolás stb. Sokan úgy gondolják, hogy a kertesháznál első a ház és ha bent minden kész van akkor majd foglalkozunk a kerttel. Gondolom kicsit hibbant vagyok de én szeretem ha ez a folyamat párhuzamosan történik úgyhogy kertészkedem is. Na nem totál parkosított kertet szeretnék, de az évek óta nevelgetett növényeimet a gyerekek játszóterét, a füvet és a bokrokat szeretném ugyanúgy látni a kertben mint régen. Nem is kell hozzá sokat tenni, csak ügyelni arra hogy ne rongáljuk meg a már meglévő kertet és ápoljuk a növényeinket. A mestereknek ugyan nem nagyon tetszett hogy nem borogathatták szét kedvükre a szemetet, de így sikerült megóvnom a ház mögötti kertet a maradandó károsodást okozó szemétkupacoktól, kiborogatott cementes létől és még mimindentől amit szerintük nyugodtan elbír a környezet. Az oldalsó kertben van a gyerekek kisháza és a homokozó (ami szintén tabu volt) a kocsibeállót viszont szétjárták a teherautók és ide lettek borogatva a sóder kupacok is (bár azok is csak ponyvára, hogy utána még lehessen valamit ültetni a földbe, ne kavicsot kapáljak évekig)
A gyerekek kisháza cölöplábak helyett szépen vakolt (SK) betonoszlopokat kapott és még le is térköveztem alatta (gondoltuk majd beköltöztetjük oda a kutyaólat) Hétvégére talán újra pompázni fog a helyén a kisház...a nagyházban meg kész lesznek a fűtésszerelők.

A kisház és a nagyház kb 1 évvel ezelőtt.

Prágában jártunk..

Múlt hétvégén Prágában jártunk. Az ottani foltvarró csoport patchwork meetingjén vettünk részt és egy kicsit megismerkedtünk a várossal is. Ősszel volt szerencsém pár órát eltöltenem a városban, ahol megismerkedtem akkor egy kedves idegenvezető hölggyel, Ildikóval. Ildikó most is a rendelkezésünkre állt így a délutáni programunk városnézéssel, kirándulással telt. Nagyon jó időnk volt, hatalmas volt a tömeg a városban és a 6 órányi sétában sikerül jól elfáradnunk.

Ezután a szombati napunk már felüdülés volt a foltvarró találkozón, mert csak a szomszédos iskolába kellett átmennünk a szállodából. Az iskola aulájában varrógépeket árusító cégek tartottak bemutatókat, ahol lehetett vásárolni és ki is lehetett próbálni a legújabb csodamasinákat. Volt szerencsém megismerkedni egy olyan szép hosszú, nagyszobányi "tűzőgéppel" is. Hát mit mondjak?! Nagyon szuper! Már csak a családot kéne meggyőzni hogy nincs szükségünk nappalira....

A kiállítás a tornateremben volt. Itt megnézhettem élőben a már Ezüstvölgyben is kiállított madártollas és az orosz fekete-fehér pályázatot is, aminek azért örültem mert képen egészen más mint élőben. Voltak érdekes munkák és voltak hihetelenül szép, igényes darabok is. A tradícionális foltvarrástól a modern, art quiltes darabokig.

Jó volt látni a magyar munkákat is, és jó volt hallgatni az emberek hangját mikor megpillantották a képeket. (Ennél jóval több magyar munka volt, csak sajnos a képem nincs róluk.)

Az előtérben egy babakiállítás is volt, amiben nekem csak az volt furcsa, hogy a legtöbb babának festékkel festették a haját, arcát és még a cipőjét is. Lehet hogy csak én vagyok kicsit tudatlan, de én eddig még nem igazán láttam ilyen festett hajakat, olyasmi festéket tesznek az anyagra, mint a gyerekzokni talpán a csúszásgátló. Hát, nem tudom. Nekem jobban tetszenek a fonalból, babahajból, vagy akár filcből készült hajak, mint ezek a műanyagos festékek.

Csoportmunkák is voltak, ezekből csak párat fotoztam:

Az iskola tantermeiben kaptak helyet a különböző nemzetek árusai, ahol szebbnél szebb anyagokat lehetett venni és minden boltnak saját kis kiállítása is volt. Volt ahol bemutatót is tartottak, volt ahol kész takarókat, táskákat láttunk az általuk árusított anyagokból elkészítve.

És a nap fénypontja... a piros ruhás hölgy.


Rengeteg szép foltvarrot ruhadarabot láttam. Volt két orosz hölgy akik patchwork szoknyában és hozzá illő táskával közlekedtek, természetesen minden nap másik szerelésben. Róluk sem készült képem, de talán lesz valaki a csoportból aki lencsevégre kapta őket.

És még sok minden mást is lencsevégre kaptak ami nekem nem sikerült mert mint már azt írtam pocsék fényképész vagyok. Szerencsére voltak nálam ügyesebb fotósok és kedves foltvarró ismerősök is a kiállításon akikkel örülök hogy találkoztam. Nóra képeit itt nézhetitek meg, remélem nem haragszik meg hogy belinkeltem a képtárát.

Eszter PIF ajándéka....

..már 1 hete hogy megérkezett, de még mindíg nem írtam róla semmit. Erősen szégyenlem magam, de sajnos a munka, gyerekek, építkezés és foltvarrás mellett nincs annyi időm amennyit szeretnék magamra és a blogomra fordítani. Hétvégén Prágában jártunk erre is készültem, de ez egy másik bejegyzés lesz majd, ez most szóljon Eszterről.

Év elején jelentkeztem Eszter PIF játékára és (kb 10 nappal ezelőtt) megérkezett a várva várt csomag. Igazából nem is vártam még, mert ha magamból indulok ki akkor kb karácsonyra kellett volna érkeznie, de Eszter nagyon aranyos volt és mindenek elé sorolta a PIF játékos varrományokat. Gyönyörűen csomagolva, kedves levéllel mellékelve egy gyönyörű ajándékot kaptam, amit nagyon köszönök, teljesen telitalálat volt. Édes muffin, csillogó gyöngyökkel, rózsaszín kerettel (ami lehet hogy véletlen, de a kedvencem). Egyenlőre a varrógépnél kapott helyet ez a szépség, de ha egyszer kész lesz a konyhám oda szeretném kitenni. Nagyon köszönöm Eszter ezt a szép ajándékot és a kedves sorokat...és a csokoládét is amit gyorsan el is fogyasztottunk.

Nálam sajnos még senki nem jelentkezett PIF ajándékért, de ha esetleg valaki most kedvet kapott szívesen látom. Nem ígérem hogy húsvétra kész leszek, (és hogy ilyen gyönyörűséggel állok elő) de karácsonyig örülnék ha küldhetnék valaki(k)nek sk ajándékot.

KáVé szünet...

Tegnap lazításképpen pár klubtársammal elmentünk Gináék lőrinci közös varrásásra. Hát mit mondjak..?!? Nagyon jól éreztük magunkat. Kedves fogadtatás várt minket, büfé ((ahol nagyon fincsi sóskakrémet ettem (ha spenót volt akkor bocs a készítőtől ezt a mai napig keverem)). Csere-bere, tombola, rengeteg árus,

szebbnél szebb anyagokkal, sok kedves ismerős akikkel jó volt megint találkozni és sok félig ismerős akiket még eddig nem ismertem személyesen.

Cseréltem is, tomboláztam is úgyhogy sok szép ajándékkal tértem haza.

Tombola és cserebere ajándékok:

Ezt a gyönyörű rózsát Julcsy nemezelte. Nagyon tetszik. Köszönöm szépen.

















A kiállítás is nagyon tetszett, igazán szép igényes darabokat készítettek a pályázók. Képeket nem tennék fel mert csapnivaló fotós vagyok, már megint homályos lett mind egytől egyig, de Juhizs jóvoltából itt megtekinthetők a képek.
Közösen ugyan nem varrtam tegnap egy öltésnyit sem (egy kis virág lett volna a varrnivaló, majd itthon bepótolom), de nagyon jól éreztem magam. Köszönöm Nektek lőrinci lányok.

Csak egy rövid hogyvagyunk..

Hú, de rég nem írtam már megint. Az elmúlt hetek elég zsúfoltak voltak. A gyerekek felváltva nyomták itthon az ágyat (a változatosság kedvéért most mindhárom itthon van) ....elkezdtem a munkába járást....és néha varrtam is egy kicsit. Utóbbit leginkább hétvégén tettem mert a meló sokszor este 8-10-ig is eltartott, és csak röptében, mert az itthoni teendők is elmaradtak hétközben, azt is meg kellett csinálni. Tehát most csak mütyürkéket gyártottam. Csak olyasmibe kezdtem ami max 1 órát vesz igénybe így estére tuti befejeztem és megvolt az aznapi sikerélményem. Tildas könyvekből varrogattam, már a húsvétra készülve. Fotó természetesen később.


Végre fotóztam is. A táska egy szoknyából készült. Szoknyában nem az én világos és méretem, táskában tetszik...bár nem az enyém lesz.






















Centiházikók. PatchworkPottery és Tildas keverék. Nekem tetszik.
















Nyuszis szivek ajándékba:
















És egy kakukktojás, mert ezt még dec 23-án varrtam. (mindíg késésben vagyok) karácsonyi ajándékként Lencsinek a házikós faliképéhez. Tervben van még egy ágytakaró ehhez a "kollekcióhoz", de szerintem azt idén fogom megvarrni dec 23-án.

Köszönjük jól vagyunk...

Múlt hetünk még mindíg a betegeskedésről szólt, csak Dávid volt itthon Levi helyett. De pénteken már mindenki ment "dolgozni". Levi ma reggel ugyan megkérdezte: "Anyci, ugye most a Laca marad itthon?! Tudod, most ő következik" De szerencsére Laca nem lett beteg.

Pénteken jelmezbál volt, idén is mint mindíg sikerült csütörtök d.u.-ra kitalálniuk a fiúknak hogy mik is szeretnének lenni. Nálunk ez nem meglepő egyébként, minden évben így van. Naponta jönnek újabb ötletekkel ezért nem hamarkodjuk el, mert másnapra meggondolják magukat. Most éppen lovagok szerettek volna lenni, de ez is úgy jött csüt. reggel, hogy megtaláltuk a padláson a kardokat és a pajzsot, ehhez kellett egy ruhát kreálnom. (vagyis kettőt) A feladat sikerült képeket majd pótolom.

Fiúk babái is elkészültek a héten. Már nagyon várták, mert mi az hogy csak a picinek van babája?!? (Mondanom sem kell, hogy főként azért kellett mert Levinek is van) Jó volt csinálni ezeket a figurákat, majd magamnak is szeretnék csinálni egyet... olyan szép nagy angyalt....a bejárathoz. (szegény Api még nem tudja, bizosan boldog lesz az ötlettől). Mindíg jókat mosolyog rajtam hogy mennyi "fontos" dolgom van.

Amint feljebb látható nagyon várom már a tavaszt is. Tegnap azt hittem már itt van, olyan szép idő volt d.e. aztán éjjel hullott vagy 10 cm hó (aminek nagy része már el is olvadt). Na mindegy, kertészkedés elmarad...legalább varrhatok tovább. Tavaszvárásképpen varrtam pár nyuszis táskát és szivecskéket is. (képek később...szokás szerint)

Megfertőződtünk.

A hetünk elég rosszul kezdődött. Levivel elkaptunk valami bacit amit aztán Mamának is átadtunk, úgyhogy a héten hárman ápoljuk itthon egymást. Levivel teázunk, facsarjuk a friss narancslevet (talán ezért) mi már jobban vagyunk. Anyukám a kettő közül egyiket sem szereti, remélem azért hamar jobban lesz ő is.

Én tegnap már elég jól éreztem magam, úgyhogy amíg aludt a család foglalkoztam kicsit a másik fertőzésemmel is. Levivel nézegettük d.e. a Tildas könyvet és kiválasztottunk egy nyuszit belőle. Hogy miért éppen nyuszit azt magam sem tudom. Húsvétot mi évek óta nem tartunk, vagyis tartunk csak egy kicsit másképp. Átjönnek a barátaink egy kis kerti sütögetésre, focizásra, beszélgetésre. Ez amolyan szezonnyitó kerti parti nálunk, 15-20 fővel. Semmi locsolkodás meg nyuszi nincs, max egy kis csoki a bokrok alatt a gyerekeknek. Na mindegy, végülis nyuszi lett a kiválasztott. Ruháját Levi kérte ilyenre (én kékre csináltam volna). Bele van szeretve ebbe a színbe, a szobáját is ilyen színűre kéri.

Sokmindent csináltam már életemben de babavarrás nem rémlik hogy lett volna közte. Úgyhogy Ő az első....de nem az utolsó. Ikrek aranyosak voltak és tudtomra hozták hogy nagyon örülnek hogy ilyen elvetemült anyukájuk van és szeretnének ők is egy ilyen babát. Vagyis nem is ilyet hanem Dave boszit kér, Lac meg mezei nyulat, de ez már részletkérdés. Mellesleg a tegnapi szülőin (mert az is volt tegnap) megköszönték hogy dec.-ben varrogattam egy kicsit a gyerekekkel (technika óra keretében kariajcsikat csináltunk) és meghívtak egy újabb varrogatásra jövő hónapban is. Örülök hogy élvezték a gyerkőcök és a szülők is örültek hogy ilyen ügyes csemetéjük van.

Le vagyok maradva...

...mint mindíg. A varrással és az írással is. Varrásügyileg mondjuk jobban állok, mert kipipálhattam végre pár dolgot a listámról a múlt héten, viszont blogügyben egyre rosszabb a helyzet. Hiába olvasok végig mindent újra és újra, ehhez nagyon szőke vagyok. Szóval a blogom marad olyan amilyen, képtár készítésen meg már nem is agyalok mert nagyon nem megy.

A varráshoz visszatérve, múlt héten varrtam pár táskát amit még tavaly kellett volna, de átcsúszott idénre és pár apróságot amivel szintén el voltam maradva.