Játszóházunk új élete

Itt a nyár és mi újra építkezünk :-) Igaz, évek óta ezt tesszük...és még jó ideig el fog tartani, de ahogy mi változunk úgy a kertet is, a házat is alakítjuk kicsit. Aki kertes házban lakik, az gondolom tudja, ennek sosem lesz vége és sosem lesz kész :-) De sok esetben nem is a cél a fontos, hanem az odavezető út.

Ahogy nőnek a gyerekeink és változnak az igények, rá kellett jönnünk hogy a szeretett kisházukat kinőtték :-( Szerencsére van egy másik faházunk, ami eddig szerszámtárolóként üzemelt. Úgy döntöttünk megcsináljuk nekik bulikuckónak a játszóházból pedig sufnit építünk ahová beférnek a szerszámok. 

Igaz, a kép nem tavaly készült, mert itt még a mérleghinta  is megvolt, aminek helyén most egy kerti tó van.

A csúszda végén felszedtem a gumilapokat és újra térköveztem a helyét. Így a tópartra egy kis reggelizőasztalka is kerülhetett, ahol jól lehet kávézni és nézni az idén nem kicsit megszaporodott aranyhalakat .

A faház anyagából készült egy kis szerszámtároló a kert sarkába. Itt amúgy is volt egy betonozott rész az esővízgyűjtőknek. Mivel kútból locsolunk ritkán használtuk őket, ezért kikerültek a kertből. Egy kis lábazatot tettem ki téglából, hogy a felverődő eső, vagy a locsolás kevésbé tegye tönkre a fát.   

Áprilisban ideiglenesen kutyacsalád is lakott a sufniban amíg a babák szerető gazdit nem találtak.  Az kutyamamát, Zoét pedig mi fogadtuk örökbe :-) 

Azóta beszigeteltem a hátsó falát és ki is festettem, hogy ne a csupasz betont lássam a sufniban sem. Egyenlőre még nem pakoltuk bele túl sok mindent .Az épülő kemence ajtaja és néhány éppen használatos doboz került bele. Na meg a fűnyíró ami egyre kevesebbet dolgozik, mert a sufni felé vezető utat is letérköveztem :-) 

Sőt, az egész füves részt megszüntettem a kertnek ebben a felében, úgyhogy lesz még mesélnivalóm mi készül nálunk mostanában. 

Magról vetett levendula

Szakmámat tekintve nem vagyok kertész, csak egy kísérletező kertbolond. Sokan csodálkoznak hogy tudok ennyi növényt szaporítani, köztük a levendulát amit évek óta magról vetek.
Az első magvetést pár éve kezdtem, mikor egy kedves ismerős felajánlotta hogy arassam le az elvirágzott levenduláit mert ő úgysem tud vele mit kezdeni. Ezt megszárítva és lemorzsolva rengeteg apró magot találtunk a dobozok alján amit tésztaszűrőn átszitáltunk és a magokat üvegekbe tettük.

A levendulamag kikeléséhez hidegre van szükség ezért beteszem a magokat a fagyasztóba és ha el nem felejtem kiszedni akkor pár napig ott hagyom. De volt már bent egy hónapot is és sajnos nem figyeltem meg melyik kelt ki korábban. Mikor kiveszem, balkonládába, cserépbe vetem el. Ami a földet illeti a levendula nem válogatós, a homokos, kavicsos földben is éppen olyan jól kikelt mit a virágföldben.

Ebbe a ládába nyár elején vetettem el  a magot. A kert közepére napos helyre tettem és minden nap locsoltam hogy a földje mindig nedves legyen. Mikor ezeket a leveleket meglátom kezdhetek örülni mert ezek már a levendulák :-)

Több láda is sorakozik a kertben, különböző időkben vetve, különböző földbe ültetve. 

Itt jól látszik hogy mekkorát nőttek az utóbbi 2 hétben. A bal oldali képen a jobb oldali cserép ugyanaz mint  ami a jobb oldali képen van. Ki kellene palántáznom hogy bokrosodni is tudjanak. 

Palántázni magas négyszögletes cserépbe szoktam, mert hosszú a gyökere. De nagyon kell figyelni hogy mindig kapjanak vizet, mert a nagy melegben 1-2 nap után megszáradnak víz nélkül.  Mikor elfogynak a cserepeim mindenhova ültetem őket. 

Legjobban a szabad földben szeretnek, ezért amit tudok kiültetek. A képen szintén magról vetett levenduláim, a ládában már az "ültetvényről" behozott idei csokrok vannak.

A kinti tövek már hatalmasak 4-5 éve ültettük őket

A francia levendulának van csak magja: 

Az angol nem hoz magot, ez tőosztással szaporítható

Az első palántáimat Bartus Sándor tihanyi őstermelőtől vettem. A honlapján sok hasznos infót találtok és mindkét fajta levendulát megtaláljátok Nála. 

Az idei termésünk egy része szárítás közben: 

Néhány termékem amibe a saját levendulánk kerül: 

Kertem változásai....akkor és most

A kertről sosem mondhatjuk hogy kész van. Valahol elkezdjük, változtatjuk, alakítjuk igényünk, tetszésünk szerint...és a növények igénye szerint. A kertünket 2008-ban az átépítés után álmodtuk meg és kezdtük el magunk alakítani. A régi képeket nézegetve számomra is szinte hihetetlen hogy mennyi munka, öröm és emlék van a kertünkben...   Valahol itt kezdődött 2009-ben az építkezés után...

A teraszt kb 1 évvel később készült...

És egy újabb évvel később a térkövet is leraktuk...

2012-ben már a fű is zöldült, de a növények még nagyon picik voltak.

A növények már szépen nőnek. Reggelente a kávémat a kertben iszom meg és boldog vagyok hogy az első térkőtől az utolsó fűszálig mindenben benne van a kezem munkája.....

Március

Az idei tél a szokásosnál is hosszabbnak tűnt nekem. Blogírás terén ezt nem használtam ki, hisz rég jártam erre. Nem értékeltem évet és nem búcsúztam az óévtől. Örültem hogy a januárt túléltem és februárban is csak egy-két találkozó, esemény tudott kimozdítani a mélabúból.
De ma végre március lett! És tegnap reggel arra ébredtem hogy csodálatosan süt be a nap az ablakon :-)
Ennek örömére nekiestem a kertemnek és élveztem a napsütést. Az első krókuszok már virágoznak és többi tavaszi is előbújt már. Ástam kertet, ültettem borsót, a virágágyásokat rendbetettem és végre kiástam egy nagyra nőtt tuját aminek a helyére kerti pihenőt terveztem. Ennek a kis tavaszi napsütésnek olyan jól sikerült feltölteni a lemerült elemeimet, hogy a szokásos hétvégi családi feladatok, varrás és szappanöntés után is alig tudtam elaludni éjfél után....

És reggel újra a kertben kezdtem :-)  Délután kimentünk a hegyre megnézni a levendulást és elültetni pár rózsát amit tegnap kiszedtem otthon. Még alszik kint minden, csak pár apró rügy jelzi hogy jön a tavasz. 

Jól esett kint lenni. És a nap ugyan éppen nem sütött, de a kilátás a levendulásból kárpótolt ezért. 

Konyhafelújítás

Lassan helyére kerülnek a dolgok és fogynak a tételek a megvalósítatlan tervek listáján. Az elmúlt hetekben a konyhánkon volt  a sor, amit anno 12 éve megálmodtam.
Mikor megvettük  a házat, egy ideig csak alsó szekrények voltak, aztán a 2008-as átépítés előtt csináltattuk meg a felső szekrénysort. Szerencsére azt el tudtuk úgy tenni akkor, hogy mikor visszaköltözünk 2010-ben csak fel kellett újra szerelnünk. A virágos függönyök is akkor kerültek még rá, hogy ne legyen ajtó nélkül...ideiglenesen...egy kis ideig :-) Az alsó pult teljesen tönkrement az építkezés során így azóta Anyukám kiszuperált bútorai voltak a konyhámban. Mivel nem vagyunk szabványméretű család és a konyhánk sem az a maga 296 centijével és a nem túl derékszögű falaival, biztos volt hogy nem tudunk kész bútorokat vásárolni bele. Vázoltam hát az asztalosnak az elképzeléseimet aki némi huzavona után tökéletesen megvalósította a terveimet. 1 méter magas alsó pult, bükkfa munkalappal, vízzáró nélkül, centire pontosan beszabva a helyére. Az ajtófrontokon harcolt kicsit mert szerinte a fehérre pácolt fenyő lap nem való konyhába, zománccal kell azt lefújni ,hogy szép egyenletes legyen. De én ragaszkodtam a fa erezetéhez és a fehérhez is, mert nagyon sötét a konyhánk. Mivel nem vállalta, lefestettem én, pont olyanra amilyenre szerettem volna. A csempét talán le kellett volna cserélni, van is itthon egy konyhára való, de úgy döntöttem nem ér meg annyit most a nyugalmam hogy totál felfordítsuk a lakást. Ráadásul ha csempéztetnék akkor szívem szerint az üvegtéglákat is kicseréltetném nyitható ablakokra, ahogy azt a felső ablakkal is tettük, mert az évek során kiderült, hogy hőszigetelési szempontból nem volt jó választás. Egyszer majd talán arra is sor kerül, de egyenlőre beérem azzal ami van, nekem így most tökéletes.

Idén így készülök a karácsonyra

Vannak emberek akiket a sors talán mellénk rendelt valamiért. Ha nem akarjuk akkor is találkozunk valahol, valamiért. Sok olyan emberrel ismerkedtem meg Panka rövid élete alatt akikkel talán soha nem találkoztam volna. Közülük az egyik Réka volt. A gyermekklinikán kezdtünk el beszélgetni ahová a Ringatós lányokkal járt be önkéntesen segíteni. Nem jótanácsot osztogatott tapasztalat nélkül, tapasztalatokról mesélt, őszintén, amivel erőt adott nekem is. Egész más szemmel kezdtem látni a világot és sokat gondolkodtam azon hogy mindezt hogy tudnám viszonozni Neki és hogy tudnék Neki segíteni abban amiben hisz, amit képvisel és ami szerintem példaértékű lehet másoknak. Panka érkezéséve egy új élet kezdődött ami sosem fog visszatérni arra az időre ami előtte volt, Vele folytatjuk mégis nélküle:( Sok olyan termékem van itthon ami régebben készült és nem szeretnék már ilyeneket, ilyen formában gyártani. Valahogy új lapot kellene nyitni, de ahhoz a régit le kell zárni. Ezért készítettem egy albumot ahová feltöltöm a meglévő készleteimet és megveheti akinek tetszik, a bevételt pedig felajánlom az alapítvány javára. Lesznek benne új termékek is, mert készülnek sorban és lesznek olyanok is amiket kizárólag erre a vásárra készítek majd. Szeretném az idei évet azzal a szeretettel zárni amivel elkezdődött, anyagi javakért való küzdelem nélkül, kimaradva a karácsonyi hajrából és a kézművesek csatározásaiból, csak egyszerűen, csendben a magam kis tempójában.
Az albumot itt találjátok, köszönöm ha megnézitek!
Ha szeretnétek csatlakozni hozzám és terméketeket szívesen felajánlanátok az alapítványnak azt is nagyon megköszönjük!!

Nappalink átalakulása

Ha a történetet Ádámnál és Évánál kezdem (ahogy Azuram szokta mondani:) akkor a nappalink története így kezdődött:

Adott volt egy parasztház (előről-hátra: szoba, konyha, szoba+ előszoba, fürdő hozzáépítés kialakítással)  Jobb oldalon a ház, bal felén az előszoba, fürdő. A kis ablak a fürdőé. Ebből bontottunk le a hátsó szobát anno 2008-ban. Itt épp a bővítés alapozása folyt, tehát ez itt a nappalink:)) (+2szoba,fürdő)  A középső téglasorból lett a födém tartópillére így ez a kiugró megmaradt a nappaliban. 

Itt már tető alatt, kissé szétverve minden: 

Mikor beköltöztünk 2010-ben így nézett ki belülről:

Itt jól látszik, hogy az ablak helyére üvegtégla került, hogy kicsit több legyen az első fürdőben a fény (és aminek később örültünk csak igazán hogy mindig észrevesszük ha égve marad elöl a villany:) A bútorok a meglévők voltak, azóta sem volt itt más, csak egy könyvespolc került még a tv állvány bal felére. Szerettünk volna  valami fix szekrényt ami faltól falig ér, vitrines, de legyen benne teli ajtó is, ha lehet ne takarja el az üvegtéglát, mindenképpen fából legyen (mert divat ide vagy oda, nálunk fenyő szerelem van:). A hely egészen pontosan 262cm ami nem túl kerek szám ahhoz, hogy boltban vásároljunk kész bútorokat ide. Az utóbbi időben kezdtem el legózni azon, hogyan lehetne az Ikeás fenyő bútorokat úgy összekombinálni, hogy beférjenek. Sehogy sem jött ki, ráadásul még több bútorcsalád társításával is lettek volna hézagok. Az meg úgy mégsem az igazi. Új bútort ritkán nézek az Ikeában, de mielőtt arra járunk a family ajánlatokat meg szoktam nézni, hátha akad köztük kihagyhatatlan ajánlat:)) Így került a képbe a Hemnes bútorcsalád szürke-barna kombinációja amit épp kivonni készültek a forgalomból és számításaim szerint a maga 264 cm-ével akár be is férhet a lyukba, ha az oldalon leírt méretek nem pontosak. Pestre mentünk éppen más dolgokat vásárolni és az ottani üzletben leméregettük pontosan hogy mennyi is az annyi. Pont 262 cm volt!! Elvinni nem tudtuk mert a kocsi tele volt ezért megkérdeztük hogy Budaőrsön is annyi-e mint náluk, amire azt a választ kaptuk: Nem! Ott még ennél is olcsóbb minden tagja akciós!:)) Otthonról már leboltoltam egy tv állvány félárban ezt is el kellett hoznunk, ezért hazafélé csak bementünk a budaőrsi boltba és megvettük a vitrineket és az áthidalót, amit csak a boltban vettem észre hogy van, úgyhogy ez már csak cseresznye volt a tejszínhab tetején. 

Hazavittük az első szállítmányt és fordultunk is vissza a külső raktárba hogy elhozzuk a megvásárolt bútorokat. Eme mesterek remeke, hogy napokig lehet legózni mire végre örülhetsz annak amit vettél, így fél nap rendetlenség, idegbaj és csavarozás után betolhattuk VOLNA a szekrényeinket a helyére. DE!  A fal nem annyira függőleges és vízszintes mint amennyire annak kéne lenni, ráadásul van egy járólap szegélyünk. Amit belekalkuláltunk ugyan, hogy majd kivágjuk a kis csíkot a szekrény lábából, de az nem egészen úgy van kialakítva hogy ezt meg lehessen tenni. Végső elkeseredésemben leszedtem a járólap szegélyt így már legalább be tudtuk préselni a helyére. 

Párszor szétszedtük az áthidalót és újra összeraktuk, próbálkoztunk egy síkba hozni a szekrényeket a tv állvánnyal, de ezt már nem tudtuk volna megoldani barkácsolás nélkül így kompromisszumos megoldásként maradtunk a kicsit előreugró tv állvány kombináció mellett. Azért hogy ne legyen túl unalmas a dolog egy kis csavart sikerült még tennünk a történetbe azzal hogy a készen vásárolt  használt tv állványt betolva a helyére szembesültünk azzal hogy az általunk álmodott 124 cm-es helyett sikerült venni egy 110 cm-es darabot:((

A hirdető nem írta mekkora, én nem kérdeztem, pofára totál olyan mint a másik, 2 fiókkal. Eszünkbe nem jutott hogy ebből van más méret is mivel a boltban csak 2 és 3 fiókos változat volt. Nem gondoltuk hogy a 2 fiókosból lehet más méretű is. Szerencsére ketten voltunk szőkék Azurammal,  a szemétdomb tetején sírva ültem, rámnézett és csak annyit kérdezett: Ma menjünk fel venni másikat vagy holnap?

Extra kivételes alkalom hogy ezt meg is tehettük így azonnal indultunk, hogy elhozzuk a boltból a raktáron lévő utolsó darabot:)) 

Most ilyen a nappalink. Centire pontosan beszabva a helyére. Örülök hogy az áthidaló pont egy sor üvegtéglát takar úgy tűnve minta pont akkora lenne. A szín ugyan nem natúr fenyő lett, de ez is nagyon tetszik és a bútorhoz is megy. (kivéve a csillár és az asztal amit úgyis le akartam festeni:)  A járólap szegélyt majd kijavítom, addig eltakarja a takarótartónk amit nem mellékesen egy játéktároló volt csak kapott egy pulóvert még tavaly télen. És ha már kreatív akkor azt is elmondom hogy a kaspó sem változott a szekrény tetején sok éve, csak egy 3 perces felújítással átmázoltam fehérre. 

Köszönöm hogy végigolvastad! Remélem Neked is tetszik:))