Szerszámos faházból bulikuckó

A kerti faházunk 2008-ban épült épp az építkezés előtt. Jó szolgálatot tett, mert elnyelte a legtöbb lapra szerelt bútort, szerszámot és egyéb apróságot amivel megpakoltuk az évek során. Jópár éve készülök hogy végre kipakolom, megszabadulok a lomoktól és a fiúknak a lebontott kisház helyett egy nagyobb partykuckót csinálok . A fehérre festésért évek óta küzdök Férjúrral, mert sehogy sem akart lemondani a natúr fenyőről, de miután elcipeltem idén néhány kertbe (faházba, ami fehérre volt festve) beadta a derekát.
A kisház anno 2008-ban. ( Most is ilyen csak jelenleg nagyobb előtte a téglakupac :-) )

A belső fal lenolajjal és lazúrral volt lekenve ami nagyon ragadt ezért nem akartam még egy réteg lazúrt rákenni. Sima latex festéket választottam (Héra prémium) ami teljesen jól megfogta, nem pereg, nem porlik, de majd idővel kiderül jó döntés volt-e. 

A segítségem Zoé :-) 

Kipakoltam és szortíroztam mindent. Rendbe rakva elfért minden a kis szerszámtárolóban. 

A varrósszobám megszűnésével ki kellett hoznom egy felesleges bonanza elemet és maradt egy bükk színű szekrény ami jó szolgálatot tesz az itt maradt szerszámok elrejtésére. A hálószoba festésénél maradt egy kis Dulux "gyapjú szőttes" színben, abból kevertem házi krétafestéket és lekentem vele a bútorokat így nem ütnek el annyira egymástól és a házikótól sem. 

A láda és a székek helyére egy ágy fog kerülni és a textilt is cserélem valami fiúsabbra, de egyenlőre ez volt kéznél és egyébként is had élvezzem pár napig magaménak ezt a kis babaházat :-D  

Játszóházunk új élete

Itt a nyár és mi újra építkezünk :-) Igaz, évek óta ezt tesszük...és még jó ideig el fog tartani, de ahogy mi változunk úgy a kertet is, a házat is alakítjuk kicsit. Aki kertes házban lakik, az gondolom tudja, ennek sosem lesz vége és sosem lesz kész :-) De sok esetben nem is a cél a fontos, hanem az odavezető út.

Ahogy nőnek a gyerekeink és változnak az igények, rá kellett jönnünk hogy a szeretett kisházukat kinőtték :-( Szerencsére van egy másik faházunk, ami eddig szerszámtárolóként üzemelt. Úgy döntöttünk megcsináljuk nekik bulikuckónak a játszóházból pedig sufnit építünk ahová beférnek a szerszámok. 

Igaz, a kép nem tavaly készült, mert itt még a mérleghinta  is megvolt, aminek helyén most egy kerti tó van.

A csúszda végén felszedtem a gumilapokat és újra térköveztem a helyét. Így a tópartra egy kis reggelizőasztalka is kerülhetett, ahol jól lehet kávézni és nézni az idén nem kicsit megszaporodott aranyhalakat .

A faház anyagából készült egy kis szerszámtároló a kert sarkába. Itt amúgy is volt egy betonozott rész az esővízgyűjtőknek. Mivel kútból locsolunk ritkán használtuk őket, ezért kikerültek a kertből. Egy kis lábazatot tettem ki téglából, hogy a felverődő eső, vagy a locsolás kevésbé tegye tönkre a fát.   

Áprilisban ideiglenesen kutyacsalád is lakott a sufniban amíg a babák szerető gazdit nem találtak.  Az kutyamamát, Zoét pedig mi fogadtuk örökbe :-) 

Azóta beszigeteltem a hátsó falát és ki is festettem, hogy ne a csupasz betont lássam a sufniban sem. Egyenlőre még nem pakoltuk bele túl sok mindent .Az épülő kemence ajtaja és néhány éppen használatos doboz került bele. Na meg a fűnyíró ami egyre kevesebbet dolgozik, mert a sufni felé vezető utat is letérköveztem :-) 

Sőt, az egész füves részt megszüntettem a kertnek ebben a felében, úgyhogy lesz még mesélnivalóm mi készül nálunk mostanában. 

Magról vetett levendula

Szakmámat tekintve nem vagyok kertész, csak egy kísérletező kertbolond. Sokan csodálkoznak hogy tudok ennyi növényt szaporítani, köztük a levendulát amit évek óta magról vetek.
Az első magvetést pár éve kezdtem, mikor egy kedves ismerős felajánlotta hogy arassam le az elvirágzott levenduláit mert ő úgysem tud vele mit kezdeni. Ezt megszárítva és lemorzsolva rengeteg apró magot találtunk a dobozok alján amit tésztaszűrőn átszitáltunk és a magokat üvegekbe tettük.

A levendulamag kikeléséhez hidegre van szükség ezért beteszem a magokat a fagyasztóba és ha el nem felejtem kiszedni akkor pár napig ott hagyom. De volt már bent egy hónapot is és sajnos nem figyeltem meg melyik kelt ki korábban. Mikor kiveszem, balkonládába, cserépbe vetem el. Ami a földet illeti a levendula nem válogatós, a homokos, kavicsos földben is éppen olyan jól kikelt mit a virágföldben.

Ebbe a ládába nyár elején vetettem el  a magot. A kert közepére napos helyre tettem és minden nap locsoltam hogy a földje mindig nedves legyen. Mikor ezeket a leveleket meglátom kezdhetek örülni mert ezek már a levendulák :-)

Több láda is sorakozik a kertben, különböző időkben vetve, különböző földbe ültetve. 

Itt jól látszik hogy mekkorát nőttek az utóbbi 2 hétben. A bal oldali képen a jobb oldali cserép ugyanaz mint  ami a jobb oldali képen van. Ki kellene palántáznom hogy bokrosodni is tudjanak. 

Palántázni magas négyszögletes cserépbe szoktam, mert hosszú a gyökere. De nagyon kell figyelni hogy mindig kapjanak vizet, mert a nagy melegben 1-2 nap után megszáradnak víz nélkül.  Mikor elfogynak a cserepeim mindenhova ültetem őket. 

Legjobban a szabad földben szeretnek, ezért amit tudok kiültetek. A képen szintén magról vetett levenduláim, a ládában már az "ültetvényről" behozott idei csokrok vannak.

A kinti tövek már hatalmasak 4-5 éve ültettük őket

A francia levendulának van csak magja: 

Az angol nem hoz magot, ez tőosztással szaporítható

Az első palántáimat Bartus Sándor tihanyi őstermelőtől vettem. A honlapján sok hasznos infót találtok és mindkét fajta levendulát megtaláljátok Nála. 

Az idei termésünk egy része szárítás közben: 

Néhány termékem amibe a saját levendulánk kerül: 

Kertem változásai....akkor és most

A kertről sosem mondhatjuk hogy kész van. Valahol elkezdjük, változtatjuk, alakítjuk igényünk, tetszésünk szerint...és a növények igénye szerint. A kertünket 2008-ban az átépítés után álmodtuk meg és kezdtük el magunk alakítani. A régi képeket nézegetve számomra is szinte hihetetlen hogy mennyi munka, öröm és emlék van a kertünkben...   Valahol itt kezdődött 2009-ben az építkezés után...

A teraszt kb 1 évvel később készült...

És egy újabb évvel később a térkövet is leraktuk...

2012-ben már a fű is zöldült, de a növények még nagyon picik voltak.

A növények már szépen nőnek. Reggelente a kávémat a kertben iszom meg és boldog vagyok hogy az első térkőtől az utolsó fűszálig mindenben benne van a kezem munkája.....

Március

Az idei tél a szokásosnál is hosszabbnak tűnt nekem. Blogírás terén ezt nem használtam ki, hisz rég jártam erre. Nem értékeltem évet és nem búcsúztam az óévtől. Örültem hogy a januárt túléltem és februárban is csak egy-két találkozó, esemény tudott kimozdítani a mélabúból.
De ma végre március lett! És tegnap reggel arra ébredtem hogy csodálatosan süt be a nap az ablakon :-)
Ennek örömére nekiestem a kertemnek és élveztem a napsütést. Az első krókuszok már virágoznak és többi tavaszi is előbújt már. Ástam kertet, ültettem borsót, a virágágyásokat rendbetettem és végre kiástam egy nagyra nőtt tuját aminek a helyére kerti pihenőt terveztem. Ennek a kis tavaszi napsütésnek olyan jól sikerült feltölteni a lemerült elemeimet, hogy a szokásos hétvégi családi feladatok, varrás és szappanöntés után is alig tudtam elaludni éjfél után....

És reggel újra a kertben kezdtem :-)  Délután kimentünk a hegyre megnézni a levendulást és elültetni pár rózsát amit tegnap kiszedtem otthon. Még alszik kint minden, csak pár apró rügy jelzi hogy jön a tavasz. 

Jól esett kint lenni. És a nap ugyan éppen nem sütött, de a kilátás a levendulásból kárpótolt ezért. 

Konyhafelújítás

Lassan helyére kerülnek a dolgok és fogynak a tételek a megvalósítatlan tervek listáján. Az elmúlt hetekben a konyhánkon volt  a sor, amit anno 12 éve megálmodtam.
Mikor megvettük  a házat, egy ideig csak alsó szekrények voltak, aztán a 2008-as átépítés előtt csináltattuk meg a felső szekrénysort. Szerencsére azt el tudtuk úgy tenni akkor, hogy mikor visszaköltözünk 2010-ben csak fel kellett újra szerelnünk. A virágos függönyök is akkor kerültek még rá, hogy ne legyen ajtó nélkül...ideiglenesen...egy kis ideig :-) Az alsó pult teljesen tönkrement az építkezés során így azóta Anyukám kiszuperált bútorai voltak a konyhámban. Mivel nem vagyunk szabványméretű család és a konyhánk sem az a maga 296 centijével és a nem túl derékszögű falaival, biztos volt hogy nem tudunk kész bútorokat vásárolni bele. Vázoltam hát az asztalosnak az elképzeléseimet aki némi huzavona után tökéletesen megvalósította a terveimet. 1 méter magas alsó pult, bükkfa munkalappal, vízzáró nélkül, centire pontosan beszabva a helyére. Az ajtófrontokon harcolt kicsit mert szerinte a fehérre pácolt fenyő lap nem való konyhába, zománccal kell azt lefújni ,hogy szép egyenletes legyen. De én ragaszkodtam a fa erezetéhez és a fehérhez is, mert nagyon sötét a konyhánk. Mivel nem vállalta, lefestettem én, pont olyanra amilyenre szerettem volna. A csempét talán le kellett volna cserélni, van is itthon egy konyhára való, de úgy döntöttem nem ér meg annyit most a nyugalmam hogy totál felfordítsuk a lakást. Ráadásul ha csempéztetnék akkor szívem szerint az üvegtéglákat is kicseréltetném nyitható ablakokra, ahogy azt a felső ablakkal is tettük, mert az évek során kiderült, hogy hőszigetelési szempontból nem volt jó választás. Egyszer majd talán arra is sor kerül, de egyenlőre beérem azzal ami van, nekem így most tökéletes.