Nyugalomra ítélve

Nem szeretek siránkozni és nem szeretek negatív lenni. Igyekszem pozitívan, mert tudom hogy csak így lehet, csak így megy, csak így tudok "észnél" lenni, csak így tudom túlélni. És jön egy ilyen nap, hogy lejár a gyesem, és itt állok bébi nélkül és vissza kell térnem az életbe és újra dolgoznom kell. És elterveztem hogy belevetem magam (még jobban) a munkába mint azt az elmúlt 1 évben tettem, leülnék a varrógép elé és nyomnám a pedált ezerrel. Közlik hogy még nincs kész a gépem és több hétig ne is számítsak rá, mert külföldről kell alkatrészt rendelni hozzá és talán aug. közepén, de még nem tudják, majd hívnak:(((  Nem nagy dolog és talán nem is ez a baj, csak az utolsó csepp volt a pohárban. Már kitakarítottam az egész lakást kínomban, már szinte mindent lefestettem, már a kézi varrásaimnak is nekiálltam...és felmentem a padlásra.....és egy kicsit megnyugodtam. Bokáig álltam a levendulában....nekiállhatok morzsolni:)))

A kuckóm

Eddig csak a közeli barátok jártak a kuckómban. Most Nektek is szeretném megmutatni milyen is az én kis kuckóm. Kicsinek nem is igazán nevezhető, hisz egy 5x5 méteres szobának a felét birtoklom a dolgaimmal. Ez a hálószobánk aminek egyik felét hálónak, a másikat az én munkahelyemnek rendeztük be. A varráshoz sok anyagot, csipkét, kelléket használok ezért igyekszem rendezetten tárolni őket. Lehet hogy ez másnak káosz, nekem ilyen ha rend van: 

 A szekrényt még festenem kell, mert csak lemázoltam novemberben mielőtt betettük a helyére.

Az orsókon csipkék, szalagok:

A varrógépem, ami éppen javításon van és már nagyon hiányzik:(

Többszörösen újrahasznos

Hogyan lesz egy régi asztali só-bors tartóból cérnatartós tűpárna? Vagy egy csempeminta tároló keretből és egy régi hűtő oldalából krétatábla?  Esetleg egy régi gyertyatartó lábából és két pogácsaalakú bútorlábból fonaltartó?  Én így oldottam meg:  Sótartó

 Tűpárna. Kb 3 éve van kész fejben. Végre,végre,végre megcsináltam!!

Csempeminta tartó: 

 A csempéket kiszedtem és Csabi vágott egy darabot nekem a régi hűtőjük oldalából. Így mágnesezhető és a rákent fekete matt festéknek köszönhetően krétázható is.

A sötétebb színű rudacskák egy esztergált gyertyatartó lába volt anno. A pogácsalábakat meg asztalosboltban árulják bútorlábnak, ezt vágtuk félbe.

 Fonaltartó, madzagtartó (kinek hogy tetszik)

Nekem tetszik:))

Pjulcsynak.....Szeretettel...

A varrós táskám kisorsolásával sikerült némi lelkiismeret furdalást okoznom magamnak (akinek nincs elég gondja az csináljon magának:)) Annak ellenére történt ez, hogy tudtam Julcsynak lesz táskája, csak nem az a varrós aminek gazdát kerestem. Picit mégis reménykedtem hogy talán kihúzom a nevét és nem gondoltam hogy nekem fog rosszul esni ha nem így történik. Pedig az a táska kicsit sem volt Julcsys. Azt gondolom Julcsy csakis rózsás lehet, rózsaszínnel, szürkével,  üde zölddel, fehérrel, némi kékkel(?!). Pöttyökkel, virágokkal, lágy vonalakkal, finom anyagokkal, csipkével, hímzésekkel, apró csodákkal:)
De talán nem is a táska a lényeg, hanem a mi kapcsolatunk Julcsyval. Barátságnak is csak félve nevezném, mert ha jól emlékszem 7 éve találkoztunk először és talán utoljára. Csanakon történt, én akkor kezdtem varrogatni, Ő nagy pocakkal jött táborozni és jó sokat beszélgettünk.  Kialakult baráti kör volt, én csak odapottyantam, de Julcsyval  könnyű volt megtalálni a közös hangot. Hasonló volt az ízlésünk, a korunk is kb., gyerekeink korban és létszámban is közel álltak egymáshoz. Csak ámultam hogy milyen kedélyesen neveli csemetéit, varrogatja gyönyörű munkáit. Azóta is figyelemmel kísértem blogjait a családról, a munkájáról az életéről. Ahogy Ő is itt volt velem, néha váltottunk pár szót, de ha nem, akkor is tudtunk egymásról, szavak nélkül is, néha fél mondattal, néha csak pár apró jellel. Az utobbi évben különösen sokszor jutott eszembe, a gyerekek kapcsán, a várandósság alatt. Itt volt velem a boldogságomban, a bánatomban, a nehéz napokon és a kicsit vidámabbakon. Mire ezt a bejegyzést közzéteszem már túl leszünk egy újabb találkozáson. Remélem ott fogjuk tudni folytatni a beszélgetést ahol egykor befejeztük és biztos vagyok benne hogy nagyon fog örülni a táskájának is amit készítettem Neki.....Szeretettel....

Sorsoltam

Véget ért a nyaralásunk és ahogy ígértem valakire vár ma egy varrós táska. Szívem szerint Julcsinak küldeném, mert már 7 éve beleszeretett, de sajnos nem tudtam róla. Kisorsolom hát ahogy illik, biztos vagyok benne bármelyikőtök fogadja örökbe jó helyen lesz. Hat név került a kaspóba...

 és akit kihúztam:

Gratulálok ZsuZs, kérlek küldj egy elérhetőséget hogy megbeszéljük a részleteket. Mindenkinek köszönöm hogy itt vagytok, hogy hozzám szóltok. 

Kérsz egy táskát ajándékba?!?

Ez itt a kérdés ma.... És szól mindenkinek aki szeretné örökbe fogadni a varrós táskámat.
És hogy miért?! Mert nem használom....már sok-sok éve...és valószínű hogy ha eddig nem, akkor ezután sem fogom. Az első táskáim egyike volt mikor még vágytam varrós talikra járni ahol úgy terveztem hogy majd varrni fogok (ritkán sikerült:)) Akkor még nem tudtam hogyan kell megvarrni egy ilyen táskát és a ferdepántolásom sem volt tökéletes....volt aki kedvesen szóvá is tette:)). De nekem akkor is a szívem csücske és belevarrtam szívem minden szeretetet.... most szívesen adnám örökbe valakinek akinél jobb sorsa lenne. És hogy mit kell tenned érte?! Csak egy kommentet szeretnék hogy szeretnéd:) Ha megosztod hogy gazdát keres (és hogy én is létezem:))) annak nagyon örülök, de nem feltétel:)
Július 7-ig várom a jelentkező(ke)t, addig eltűnök egy kicsit...ami nem meglepő tőlem.

Maszatolok

Egy újabb lehetőség amit nem kerestem, kedves barátnőim által mégis szembe jött velem az úton:)  Régóta gyűlik otthon sok dolog amit festési szándékkal vásároltam, mert tetszik csak nem abban a formájában, de kicsit másképp nagyon el tudnám képzelni. Eddig egy bonanza szekrényig jutottam "csak" amit még Pankavárás közben sikerült is lefestenem, nagy pocakkal. Igaz csak egy szekrény lett teljesen kész a háromból (mert ennyi pont elég volt a holmijának), a többi még kopott antik formában várja beteljesülését. Nem vagyok oda a kopott antikért, tetszik a natúr fa, de nem minden esetben passzolnak össze és néha annyira rosszul néz ki eredeti formájában hogy csak a festék segíthet rajta:) Hétvégén összejöttünk a csajokkal és maszatoltunk hát, hogy fogyjanak a felgyülemlett holmik és örülhessünk hogy ezzel is kész vagyunk:) 

Konyhai fóliatépőből lett szalagtartó....mert már mindenhol szalagok vannak és mégis mindig olyan nincs ami éppen kellene:)

Tálca before-after:

Igyekeztem a hét minden percét kihasználni.
Készültek párnák:

 

Naplóborítók: 

Levendulás szívek: 

Kertem

Egy kert sosem lesz kész, ezt minden kertész tudja. Nálunk is vannak még tennivalók, most mégis késznek, kereknek látom az egészet. Biztos hogy belülről jön, végülis minden csak nézőpont kérdése:) Talán túl jól akartam csinálni, talán nem kellett volna mindig metszeni, ritkítani, igazítani valamit a növényeken. Idén nem volt rá időm  így a természet magától adta amire mindig is vágytam. (Fotózni viszont még mindig nem tudok ezt kéretik elnézni nekem!)
Hazaérve ők fogadnak: Jázmin, Tölcsérjázmin és futó rozmaring.

Tavaly ültetett rózsáim: Elfe és egy ismeretlen akit new dawn-nak vettem, de nem az:(

Coral dawn:

Eden Rose:

   Fás bazsarózsa:

Csúszda alatt árnyékliliomok vannak, most egyenlőre a szegélynövények virágoznak mellettük. Na és a cserepes levendulák amik itt-ott fellelhető kertemben mert folyamatosan szaporítom:)

Fűszerkertem ahol nem ritkítottam idén így most minden virágzik:

Az illatozó jezsámen:

Leanderek amik vizet sem kaptak télen a kisházban mégis idén a legszebbek. Még nem virágzik de rengeteg bimbó van rajta. 

A kővázába idén Szüleimtől kapott levendulám.

Levendula már bimbós, lassan lehet aratni. Szőlőben az ültetvényen is szépek már, pár hét és kezdődhet a betakarítás.  A kis leandereket "csak megpróbáltam szaporítani" tavaly. Olyan jól sikerült hogy most 96 db van szerte a kertben:)

 Kúszó lonc aminek erős finom illatát messziről érezni mikor virágzik. Télen sajnos kidőlt a támrendszere ezért visszavágtam tőből. Nem tudtam mire futtassam, de Mamánál találtam egy rossz régi létrát. Beszabtam, festettem, a célnak pont megfelel.

 Hortenziák amik nyáron akkorára nőnek hogy nem látni a terasz beton alapját. Sárgabarack fa amit tavaly tavasszal ültettünk a nagy hó után. Idén 4 db már van rajta:)  A teraszon meg éppen munka folyik, nekiláttunk kemencét építeni:)

Próbaba

Sok dolgot halogattam az elmúlt években. Többek közt az évek során felhalmozott cuccaim hasznosítását. Most jött el az ideje hogy rendet tegyek kívül, belül. Kezdetnek nekiláttam a próbababám átalakításának aminek alsó részével Apukám jött haza egyszer lomtalanításkor:) Már akkor tudtam hogy a króm lábnak mennie kell. Most volt itt az ideje....

Tűterápia

Angyaloknak szárnyakat....

Új életünk

Új életünk más helyre került.  Ő a fontos, az én kuckóm egy kicsit háttérbe szorult. http://pankakucko.blogspot.hu/

A takaró Neki készült karácsonykor. Várjuk haza minél hamarabb.

A kisbőrönd titka

Végre megtaláltam a megfelelő mintázatú papírt Anyukám régi kartonbőröndjéhez is.  Sajnos csak a mintázat volt telitalálat, mert az anyaga valójában egy nagyon vékony selyempapír, amibe a virágosok szoktak csomagolni:( Ennek ellenére nekirugaszkodtam a feladatnak és kitapétáztam a bőröndöt vele. Tettem alá egy barna háztartási csomagolót amít nagy ívekben árusítanak. Ez adott egy sima alapot és nem látszik át az alatta lévő minta sem. Fázisfotók nem készültek, mert este csak gyorsan nekiugrottam. Nem sikerült most sem mindenhol egyenletesre simítanom, jó magyar szokás szerint mondjuk azt hogy rusztikus és pont ilyen régimódira akartam:))  Vissza is költöztettem bele a "lakókat" mert már majdnem egy éve a szappanjaim laknak benne.

Nem reklámoztam ezt az "őrületemet", pedig már több mint egy éve kecsketej szappanokkal is foglalkozom.

Reklámozni ezután sem szeretném, postázgatni meg főleg nem áll szándékomban, tudván hogy manapság már minden faluban/városban van minimum 1 szappanöntő aki saját egészségi problémájából kifolyólag öntögeti eme csodákat és tér vissza a régi hagyományos (ma inkább ökonak nevezett) dolgokhoz. Az én történetem sem más mint egy betegség amiben nem én szenvedtem , hanem a bátyám 2 évvel ezelőtt. Segíteni nem tudtam, beszélni is nehezen róla, viszont a pozitív gondolkodásával, a terápiákkal, a tiszta élelmiszerekkel amiket azóta igyekszünk magunk termelni és  kiktatni a mérgeket az életünkből, most már egy éve negatíak a nyirokmirigyrák eredményei. Ez nem a szappannak köszönhető(!!) csak valahol ott kezdődött el egy másik élet a családunk számára és az elhatározás hogy változtatni kell az életünkön. Emellett voltak bőrproblémák, kinél száraz bőr, kinél ekcéma, kinél viszketés úgyhogy kísérleti nyulak voltak bőven. Mivel csak egy bőröm van, és nekem egy szappanom ami tökéletes számomra (a többi is jó, de 1 ami minden szempontból tökéletesnek bizonyult a bőrömnek és az igényeimnek) nem tudom azt mondani hogy minden termékemet a saját bőrömön teszteltem. De!! Mostanra 10  féle szappant öntök a család minden tagjának a bőréhez igazítva az össztevőket, most már 1 éve tesztelve.Természetes anyagokból, illatmentesen, színezék nélkül, saját gazdálkodásban termesztett növényekből. Az ismerősök is használják és pozitívak a visszajelzések, több problémás bőrű barátunknak bevált. Ez főleg a kecsketej és a gyógynövények érdeme, nem az enyém!

Ha még nem ismeritek ezeket a természet adta csodákat  (Bár az én olvasóim biztosan tudnak már mindent róla:))  ajánlom hogy keressetek a közelben egy kecsketejszappan készítőt és kényeztessétek a  bőrötöket bátran!

És hogy miért a közelben keressétek?!

-Mert sokminden beszerezhető a környéken, csak meg kell keresni, észre kell venni hogy van

-mert felesleges a dolgokat utaztatni ezzel is drágítva azokat

és mert egy személyes beszélgetés egy gazdával, vagy kézművessel, vagy bárki mással (számomra) sokkal többet ér emaileknél, kommenteknél, smseknél :) 

Ui: Ez nem azt jelenti hogy ne írjatok kommenteket, igenis jólesik és várom, de egy személyes beszélgetésnek egész más a hangulata:))

Tavaszi tél

Megint eltelt egy hónap...és úgy tűnik semmit nem csináltam azóta. Varrás terén ugyan nem sok újat, többnyire a régieket sokszorosítottam lefotózni esélyem sem volt olyan gyorsan tovatűntek. Dolgoztam is egy kicsit (na nem itthon) hanem hivatalos munkahelyen, mert volt rá lehetőség, mert jólesett kimozdulni, emberekkel ismerkedni/beszélgetni és nem utolsósorban mert jól jött a pénz.

Közben volt majdnem tavasz. Kinyílt a lakásban a szerelemvirág amit jobb híjján bent kellett teleltetnem (vajon nyáron mit fog így csinálni?) 

Újra virágzik az orchideám amit 3 éve kaptam és szinte alig volt azóta virág nélkül.

És egy megkésett névnapos köszöntő alkalmával megleptek egy megelőlegezett névnapi ajándékkal:)), egy szépséges kaméliával amivel már régóta kacérkodom.

Elvetettem a paprikát, paradicsomot, padlizsánt az ablakokba és nekiláttam a kerteknek mert van belőle 3 is. Ültettünk pár növényt és rendbetettem az udvart, hogy aztán 1 héttel később újra betakarhassam a rügyező rózsáimat és kabátot húzhassak az éppen életrekelt hortenziáimra és sirathassam a megfagyott tulipánjaimat.  A frissen érkezett rózsatövek amiket szerdán hozott a postás, már nem kerültek földbe, azóta is hó borítja az udvart. Ennek csak a gyerekek örültek, 2 napig egyfolytában kint akartak lenni, olyan időben amibe még a kutyát se engedném ki szívesen. Ezzel Ők mitsem törődve építkezésbe fogtak a ház előtt és az Apjuk segítségével egy döngölt falazatú bunkert építettek, de akkorát hogy pont egy autónyi parkolót elfoglal és mint jól látszik a Suzuki simán elbújt mögötte. Jó buli lett volna, ha a szomszéd gyerek is kijönnek játszani, de csak az én gyerekeim voltak ilyen "bátrak" a katasztrófahelyzetben. Este azért érkeztek látogatók, az utcában sétált egy család és meglátva a bunkert rögtön birtokba vették a gyerekek, a szülők meg fotózták őket:) Így nálunk most pár hétig be van biztosítva a tél egy jéggé fagyott házikó formájában.