Szeptember

Megint egy hónapja nem jártam itt:(  Nem azért mert nem történik semmi, hanem mert  annyi minden történik hogy képtelen vagyok dokumentálni mindent. Amit meg dokumentálok azt nem tudom hogy rendszerezzem. Egyik helyen nyavalygok, a másikon a varrományok, emitt festek, amott gyereket nevelek. Éleg nagy a kuszaság bennem és körülöttem is. A lelkemet Pankához tenném, de az az Övé, nem akarok ott nyavalyogni. Nyavalygok hát itt, remélem nem bánjátok.
Bár tán okom sincs rá, hisz mindenem megvan....az életem tökéletes..egyetlen dolgot leszámítva. Sokan kérdezik hogy vagyok és már magam sem tudom mit válaszoljak. Ha azt mondom jól akkor irigykednek hogy milyen jó nekem, hogy "túltettem" magam a dolgokon. Ha azt mondom rosszul akkor sajnálnak hogy milyen szar nekem. Egyik sem jobb a másiknál így maradjunk annyiban hogy megvagyok. Sosem fogom megérteni hogy ezen hogy lehet túltenni magunkat. Ha az embernek levágják a fél lábát mondjuk, akkor azon sem teszi túl magát, csak próbál együtt élni vele és igyekszik kihozni a dolgokból a legjobbat, hisz nincs más választása, ez van és nem tud tenni ellene semmit. Valahogy én is így vagyok ezzel és nincs olyan perc hogy ne jutna eszembe és és nincs nap hogy ne siratnám el.Vele kelek és vele fekszem és tudom van 3 egészséges gyermek, de akkor sem fogja soha senki pótolni Őt. Szerencsém hogy itthon dolgozom (vagy legalábbis kéne), de nehéz is mert nem mindig sikerül a munkára figyelnem. A kiságya még a sarokban, a babakocsit pár hete összecsuktam, de az sem volt könnyű. Itthon van velünk, sokat "beszélgetünk" és Levi is minden este átmegy hozzá jó éjszakát kívánni:((( (Nem kértem rá soha, magától teszi) Igyekszem kicsit kimozdulni, programokat találni ami feltölt, elterel és tovább visz. Ezt a fiúk is biztosítják Nekem, hisz két középiskolás kamasszal mindig van tennivaló:) És Leventének is akadnak különórái, foglalkozásai, intéznivalói amit nekem kell megoldanom. Sok dologban segítenek, Apa és a srácok is miután bemondtam az unalmast és nem vagyok hajlandó ezentúl "férfimunkát" végezni itthon. Nem mondom hogy nem fogom kicserélni a villanykörtét, vagy behúzni egy csavart...na jó a festést sem adom át senkinek:) De ennél többet ne várjanak most tőlem. Fizikailag sem éreztem túl jól magam, így találtam rá Krisztára aki most valóban létkérdés volt számomra. Azt gondolom ha testileg kicsit jobban leszek, akkor lelkileg is erősödöm. Nagy segítség hogy Kriszta ott van mögöttem és ha nincs kedvem, erőm, kitartásom akkor is menni kell és tenni kell. A diétát ugyan még nehéz tartanom, mert minden bánatos pillanatban előkerül egy kis nasi, de igyekszem ezeket a rossz szokásokat minél előbb elhagyni.
Az otthonunk rendbetétele körül is történtek előrehaladások egy nem várt összeg segítségével. Nem volt tervben idén, de új bútor került a nappalinkba, ráadásul olyan amilyenről álmodni sem mertem:) A konyhába is készül az alsó pult, amit magunk csináltunk volna, de évek óta halasztottuk. Novemberre ígérte az asztalos, ugyan még ajtók nélkül mert az már csak januárban fér bele az idejébe. Nekem így is tökéletes, hisz 4 éve nincs ajtaja a felső résznek sem, függöny van rajta és nekem így is tökéletesen megfelelt. Azért volt konyhánk , hisz főznöm kell minden nap a fiúknak, csak Anyukám kiszuperált régi bútorai lettek betéve "ideiglenesen".
Szerencsésnek érzem magam a sok nehézség ellenére is, hisz annyi jó dolog történik velem és annyi segítséget kapok mindenkitől. A család és a barátok is segítenek minden beszélgetéssel, minden látogatással. Jönnek a lányok felváltva, hol Emmácska, hol Luca, aki egy picit az enyém is, hisz tejtesója Pankának, és Csabi aki a legkisebb a csapatban a maga 2 hónapjával.
Lassan közeledik a karácsony és készülnöm kéne rá. Nem vagyok nagy karácsony rajongó hisz nálunk egész évben karácsony van:)  Idén főleg, hisz megállt az élet január 9-én. Most szembesülök azzal hogy  a lakás több pontján kint van még a téli dekor:(  Talán egyszer behozom a lemaradásom és minden a megfelelő időben lesz a megfelelő helyen...de addig álmodom tovább.