Lenullázva:( avagy varrógépjavítás felsőfokon

Mert most pont így érzem magam. És szeretnék végre dühöngeni, mert nagyon elegem van a világból és az élet meglepetésiből. Tudom, ha dühöngök akkor sem lesz jobb, és valószinüleg népszerű sem leszek, de legalább lenyugszom kicsit és holnap tisztább fejjel kezdhetek egy szebb napot. 

Az élet mostanában nem túl rózsás mifelénk egészség szempontjából. Ebből adódó bánatomat én pia, drog, cigi és egyéb eszközök helyett igyekeznék hasznosan munkába fojtani. Egyébként sincs más választásom mert ha tetszik, ha nem dolgoznom kell, a nyavalygási időm lejárt. Tenném is ha a varrógépem nem romlott volna el és nem adtam volna le a szervizben július 22-én. Egy napos szervizelésre vittem csak, előző nap megkérdezve lehet-e hogy viszem nyitásra és hozom zárás előtt. "Persze, lehet" mondták, majd mire odaértem már csak a "lehet hogy kész lesz, de nem ígérünk semmit" választ kaptam. Egy kedves barátnőmnél ért a telefon d.u. hogy a gépet megjavították, csak sajnos valami történt javítás közben ami miatt se kép, se hang. Sajnos nem tudják mi baja, de úgy tűnik panelt kell cserélni benne, amit Svájcból kell beszerezni, mert nincs raktáron. Rögtön megkérdeztem hogy ez mibe fog nekem kerülni és mennyi időt vesz igénybe. A válasz annyi volt hogy "SEMMIBE nem kerül, hisz náluk romlott el és időben kb 1 hét", hisz az alkatrészt akár postán is meg lehet rendelni. 1 hét múlva újra telefonáltam, akkor már  az üzletvezetővel beszéltem, mert a szervizes munkatárs szabadságon volt, amit megérdemel hisz ő is ember, ezért türelmesen vártam újra aug. 15-ig, hisz akkorra már biztosan megérkezett az alkatrész és be tudták szerelni. Egy újabb választ és egy újabb határidőt kaptam miszerint aug. végén érkezik csak áru, hisz havonta csak egyszer jön posta Svájcból, mert ha csak úgy egyesével postáztatják az nagyon megdrágítja az alkatrész árát. Engem végülis nem kéne hogy érdekeljen mennyire drága, hisz azt mondták Semmibe nem kerül és az 1 hét is jócskán letelt már. Én azért vártam türelmesen újabb heteket aug. végéig mire végre megérkezett az alkatrész és egy újabb válasszal lettem gazdagabb, :" nem jó panelt küldtek, sajnos nem lehet betenni a gépbe, ki kell cseréltetni". A türelmem azt hiszem itt fogyott el végleg, mire az üzletvezető bedobta a "mentőövet" miszerint a kedves kolléganő éppen Svájcba készül és elviszi a kis tasijában a panelemet és kicserélik ha hazaért vele 1 hét múlva. Az 1 hét múlt szombaton telt le és  ma reggel a bolt nyitásakor azonnal telefonáltam. Hihetetlen választ kaptam" Kész a masina, lehet jönni érte". Gyanús volt hogy a "mennyibe fog kerülni?" kérdésemre az volt a válasz hogy"én csak a szerelő vagyok, azt majd az üzletvezetővel kell megbeszélni". Nagynevű, jó hírű, kedves cég, aminek boltjába ma  belépve és bemutatkozva megkaptam végre a régen várt masinámat........A szerelő habogott valamit a gépről mikor átadta, mellékelve a számlát amit neki kellett lenyomnia a torkomon:(

Valahogy sejtettem, de mégis nehéz volt elhinni: két tétel állt rajta, egy szervízdíj és egy paneldíj. A végösszeg közel 60ezer forint:((  

Érveltek Ők is, érveltem én is, szerintük nagyon jó fejek voltak és szép tőlük hogy ilyen frappánsan megoldották a dolgot és a kollegina személyesen cserélte ki a panelemet. Ha így nézzük, tényleg nagyon jó fejek voltak hogy az Ő repjegyének árát nem írták fel harmadik tételként az én számlámra. 

Rohadtul éreztem magam és szó szerint a felére sírtam az összeget:((  Nem tudom mi jön még de ma már a nullán vagyok és remélem innen csak felfelé vezet az út. 

Bőröndfelújítás megint

Van két óriás bőröndöm ami szerelem volt első látásra. Nem is bőrönd, inkább utazóláda. A kisebbiknek nekiálltam tegnap hogy rendbe hozzam, mert nagyon leharcolt állapotban volt. Nem akartam lefesteni, vagy bármit változtatni rajta, szerintem így szép a maga ütött-kopott valójában. "Csak" letakarítottam:)

Itt látszik hogy a sarokpántok milyen rozsdásak voltak. A matricát sajnos nem tudtam megmenteni, mind lepergett róla:(

 A sarokpántokat rozsdamaróval élesztettem újjá és a zárról is kiderült időközben hogy rézből készült.
A farészeket átcsiszoltam és lewaxoltam kicsit. A bal alsó sarokban látható szögek tetején réz kupakok vannak. Van ahol még rajta van, ennél  már félig lejött. Fantasztikus hogy milyen anyagokból és technikával dolgoztak régen.

A belseje még várat magára. Nem tudom eldönteni mi kerüljön belülre. Hogy textil, az biztos, mert most is az van benne, de nem tudom mi illene jobban hozzá. Valami lenre gondoltam, vagy natúr csíkos esetleg pöttyösre. A rózsás is megfordult a fejemben, de nem tudom mennyire menne hozzá. Ha van valami ötletetek szívesen venném. 

Próbálkozás krétafestékkel

Ismerkedem a krétafestékkel:) Vannak nagy terveim, hogy miket kellene lefestenem vele, de gondoltam előbb kísérletezek egy kicsit mit bírok és mit nem. Ha látná egy festő egyből azt mondaná: festeni azt nem!:) Tudom hogy mindennek megvan a maga festéke és  a maga eszköze amivel fel kéne vinni a festéket. Ha sima felületet akarok én hengerrel szoktam, de ehhez a festékhez ecsetet ajánlottak. Végülis mindegy mert henger úgysem volt itthon.....
A varróasztalom két kis szekrényből áll amik még a fiaim magaságyának a tartozékai voltak. Időközben a magaságyaktól megváltunk, de a két szekrényke megmaradt. Ennek a tetejére vágattam egy bútorlapot, ebből lett az asztalom. Tulajdonképpen szeretem ezt az asztalt, mert sok minden elfér benne és a fiókokban kéznél van minden cérna ami nem utolsó szempont varrás közben. Régi Ikeás szekrények ezek, még a nyolcvanas évekből, gyönyörű kék és piros frontos bútorlapból. Régóta gondolkodom mit csináljak vele, hogy legalább ne kék-piros legyen. Pár hónapja a kék ajtóra tettem egy fehér fóliát, hátha attól jobb lesz, de úgy sem tetszett. Ma nekiestem és lefestettem krétafestékkel. Nem mertem nagyon vastagon kenni (pedig azt mondták úgy kell) Én inkább átkentem 3x, de még így is átütött kicsit az ajtón a kék szín. A pirossal nem volt gondom, azt elég jól befogta, meg a felületek is kisebbek voltak, talán azért tudtam jobban eldolgozni. Csíkosnak csíkos lett mindkettő, de ilyen sűrű festéktől ecsettel kenve nem nagyon vártam mást. A negyedik réteg után feladtam a kísérletezgetést mert ennyi festéket kár pazarolni egy bútorlap asztalkára. (Elnézést aki nem így gondolja, de a bútorlap nekem csak bútorlap marad, kenhetek rá bármit is)
Foltosan azért mégsem akartam hagyni úgyhogy szürkével átmaszatoltam az egészet (mintha így akartam volna:))  Ezt megfejeltem még pár rózsaszín pöttyös fogantyúval amit a fehér asztalhoz vettem. Mit mondhatnék?! Szerintem annyira csúnya hogy már szép:)) Nézegetem, kóstolgatom, barátkozom vele.Még mindig jobb mint a kék-piros, és asztalt cserélni sem tudok mostanában, úgyhogy így marad egy darabig.

Maradékból tortatál

A próbababám lábát egy régi virágtartóból újítottam fel májusban. A faragott lábból viszont le kellett vágni kb 10 cm-t és a tetejét, hogy rá tudjam dolgozni a baba testet. Mikor szétszedtem rájöttem hogy ez pont jó lesz egy talpas tortatálnak:)  Megfordítottam a levágott darabot és mivel egy kisebb kör lap volt a nagy alatt, a tortatál talpa is megvolt rögtön. 

A nagy lap eléggé meg volt vetemedve, ez a képen is látszik. Ezt Apu pár hónap alatt kiegyengette Nekem.

Régóta szerettem volna egy tortatálat, de nem gondoltam hogy ilyen egyszerűen egy ilyen egyedi darabbal leszek gazdagabb. Hetek óta várom az új krétafestékemet, tegnap azt is megkaptam így ma nekiestem és lefestettem. Nekem tetszik..és Nektek?!

Nyuszilány

Van nekem egy időzavaros nyulam. Még télen kezdtem neki, mondván jó lesz húsvétra:) Aztán jött a nyár és csak pihent csendben a szekrényen. Most hogy lassan vége a nyárnak kapott egy laza kis tavaszi rucit, de mivel az idő kicsit őszbe fordult kellett volna Neki egy ..télikabát:) Ezzel kipipáltam volna az összes évszakot, de erre most nem volt időm (és kedvem sem nagyon)  így kapott egy kis vállkendőt hogy meg ne fázzon.

A fotózást még smink és kendő nélkül kezdte:

aztán rájött hogy fázik egy kicsit:

Megmutatta milyen szép hímzett a kendője: 

és a brosst amivel összekapcsolta:

Aztán feldobott egy laza sminket hogy vidáman menjen sétálni ebben a szép őszi napsütésben:) 

Igaz, cipője még nincs, de majd zsebreteszem hogy meg ne fázzon a lába.

Én köszönöm jól vagyok, Klárinak pedig Köszönöm a szabásmintát!:)

Játék!

Egy hete indítottam el facebook-os oldalam és nem gondoltam hogy ennyi idő alatt 100-an lesznek akiknek tetszik amit csinálok. Ennek apropóján...és mert adni jó:)...szeretnék megajándékozni valakit egy általam készített aprósággal. Legyen ez most egy levendulás kecsketej szappan és egy 3db-os levendula zsákocska.
(Ha nem szereted a levendulát akkor is játszhatsz, ez esetben 2 db választott szappant küldök ajándékba:))
És hogy mit kell tenned?!
Lájkold a képet a facebook-on. Csak ennyi!

Ha szeretnél továbbra is értesítést kapni legújabb munkáimról kövesd az oldalt.
És ha van olyan ismerősöd, barátod  akit érdekelhet a játék megköszönöm ha megosztod vele.
Sorsolás augusztus 24-én

Nem kreatív, nem is varrás....csak álmok...és valóság összekuszálva.

Nem panaszként írom ezeket a bejegyzéseket, Panka történetét sem azért tettem ki nyilvánosan hogy bárki sajnáljon érte. Nem tudatosan, csak egyszerűen jött, aztán rájöttem hogy jobban érzem magam ha kiírtam és a környezetem is jobban viszonyul hozzám, ha tudják mi van velem, miről beszélhetünk, miről nem.  Új világ ez nekem mert sosem adtam ki semmit nyilvánosan magamból és igyekeztem mindig a háttérből szemlélni a dolgokat. Élem a kis álomvilágomat amit felépítettem, a tökéletes családban, egy gyönyörű kertes házban, sok gyerekkel akik ráadásul ikrek ahogy mindig is álmodtam és varrogatok boldogságban a csodálatos kuckómban ami már maga egy álom sokak számára. Szeretek álmodni, merek is nagyokat és tudom hogy mindig kellenek az új célok és álmok mert ezek visznek előre és ha nagyon küzdök előbb-utóbb elérem azokat. Kivéve ha az élet másképp gondolja és elvesz egy álmot ami helyett nem álmodhatok másikat hisz nem egy egyszerű kis felejthető álom, egy megvalósult, de mégis elvesztett és semmivel nem pótolható álom volt. Ilyenkor jön a rideg valóság és a lelkemet ilyenkor csak mások örömével tudom picit gyógyítani. Már rég rájöttem hogy mások öröme a legjobb gyógyír az én lelkemnek, főleg ha én vagyok az öröm okozója és furcsa módon nekem jobban esik ha az illető nem tud róla.Ilyenkor nem akarja meghálálni, nem érzi úgy hogy tartozik nekem és én is jobban érzem magam ettől. Nem szeretem ha hálálkodnak és nem teszek semmit, csak próbálok egy pici darabkát adni magamból és örülni ha megkönnyítettem ezzel valakinek az életét. Eddig sikerült jól "elbújnom", de tegnap kaptam egy különleges ajándékot, ami bár nagyon jól esett mégis nagyon visszarántott a valóságba. Nagyon nem számítottam rá és nagyon váratlanul ért és maga az ajándék annyira a szívembe markolt hogy azóta sem tértem magamhoz. Remélem nem haragszik Dalma, ha bemásolom az Ő leírását  és képét az ajándékról. Nem tudom, mit mondhatnék.........Köszönöm!!! :(((


Emlékgyertya az eltávozónak.. egy nagyon kedves és mély érzésű anyukának készült, aki elvesztette a kisgyermekét, pár hetesen. Egy ilyen nagy veszteség után, mégis más gyermekére gondolt, és felajánlott a jótékonysági vásárra saját készítésű szappanjaiból. Az KisVeréb alapítványon keresztül talált rá, a Táltosnak rendezett vásárunkra. Annyira meghatott az önzetlensége és segítő szándéka, hogy megígértem Rékának,( az alapítvány vezetőjének), hogy amint tudok méltó viszonzást, meghálálom az anyuka nagylelkűségét. Ez egy csekélység csupán.. Az angyalok őrzik az eltávozótat.. a két vörös virág az élet a szülők, akik tovább élnek szívükben őrizve kis angyalkájuk emlékét. Remélem a nehéz pillanatokban ad majd erőt nekik..

Borsószem hercegkisasszony

Közel 9 hónapnyi várakozás után megszületett Borsószem hercegkisasszony:) Az elhatározás még január elején történt, ekkor készült el a kis test ami aztán türelmesen várakozott egy kosárban másik 3 társával együtt mostanáig. Mivel a babakészítés aprólékos kézi munkát igényel (remélem ebben egyetért velem minden kedves babakészítő olvasóm) ezért sokszor a megkezdett babáim jópár hónapot várakoznak mire elkészítem őket. Aztán elkap a láz és le sem tudom tenni:)
Alapvetően nem vagyok babakészítő és nem szeretnék "nagyüzemben" babakészítésbe fogni, de lesznek még társai a közeljövőben, mert nagyon szeretem aprólékosan öltögetni és a varrás minden pillanatát kiélvezni a készítésük közben.

l

És a kicsi szív és a paplanok mi mással is lehetnének töltve?!?....természetesen levendulával:)))

Cukortartók és a piac mifelénk

Nálunk is van vasárnap régiségpiac, mint sok más városban. Nem nagy piac, legalábbis a fonyódihoz és az ecserihez képest ahol eddig jártam. Régiségpiacnak is csak jóindulattal nevezném, én csak helyi lominak hívom, mert régiség elvétve van csak.  Nem vagyok rendszeres látogató, de időnként ki szoktam menni.
Szeretek sétálgatni a sorok között kincseket keresve. Nem vagyok nagy alkudozós ezért ha rákérdezek az árra és nagyon messze esik az elképzelésem az eladóétól akkor inkább tovább állok. Ha közel vagyunk akkor azért bepróbálkozom. Szeretem az olyan eladókat akik úgy kezdik "500, de 400-ért elviheti". Lehet hogy más erre rávágná, hogy 300-ért elviszem:) Én ilyenkor csendben megnézem hátha találok még valamit nála....és általában találok. Nem nagy dolgokat, de boldog vagyok hogy az enyém lehet a "kettő 500-ért":)

Levendulák

A kézzel varrás a legmegnyugtatóbb és legpihentetőbb dolog számomra. És ehhez csak annyi kellett hogy elromoljon a varrógép. Na meg egy kis eső, hogy ne tudjak a kertben tevékenykedni:)

A transzferezést is kipróbáltam textilre. Nem a legszebb, de az enyém:)

Nyugalomra ítélve

Nem szeretek siránkozni és nem szeretek negatív lenni. Igyekszem pozitívan, mert tudom hogy csak így lehet, csak így megy, csak így tudok "észnél" lenni, csak így tudom túlélni. És jön egy ilyen nap, hogy lejár a gyesem, és itt állok bébi nélkül és vissza kell térnem az életbe és újra dolgoznom kell. És elterveztem hogy belevetem magam (még jobban) a munkába mint azt az elmúlt 1 évben tettem, leülnék a varrógép elé és nyomnám a pedált ezerrel. Közlik hogy még nincs kész a gépem és több hétig ne is számítsak rá, mert külföldről kell alkatrészt rendelni hozzá és talán aug. közepén, de még nem tudják, majd hívnak:(((  Nem nagy dolog és talán nem is ez a baj, csak az utolsó csepp volt a pohárban. Már kitakarítottam az egész lakást kínomban, már szinte mindent lefestettem, már a kézi varrásaimnak is nekiálltam...és felmentem a padlásra.....és egy kicsit megnyugodtam. Bokáig álltam a levendulában....nekiállhatok morzsolni:)))

A kuckóm

Eddig csak a közeli barátok jártak a kuckómban. Most Nektek is szeretném megmutatni milyen is az én kis kuckóm. Kicsinek nem is igazán nevezhető, hisz egy 5x5 méteres szobának a felét birtoklom a dolgaimmal. Ez a hálószobánk aminek egyik felét hálónak, a másikat az én munkahelyemnek rendeztük be. A varráshoz sok anyagot, csipkét, kelléket használok ezért igyekszem rendezetten tárolni őket. Lehet hogy ez másnak káosz, nekem ilyen ha rend van: 

 A szekrényt még festenem kell, mert csak lemázoltam novemberben mielőtt betettük a helyére.

Az orsókon csipkék, szalagok:

A varrógépem, ami éppen javításon van és már nagyon hiányzik:(

Többszörösen újrahasznos

Hogyan lesz egy régi asztali só-bors tartóból cérnatartós tűpárna? Vagy egy csempeminta tároló keretből és egy régi hűtő oldalából krétatábla?  Esetleg egy régi gyertyatartó lábából és két pogácsaalakú bútorlábból fonaltartó?  Én így oldottam meg:  Sótartó

 Tűpárna. Kb 3 éve van kész fejben. Végre,végre,végre megcsináltam!!

Csempeminta tartó: 

 A csempéket kiszedtem és Csabi vágott egy darabot nekem a régi hűtőjük oldalából. Így mágnesezhető és a rákent fekete matt festéknek köszönhetően krétázható is.

A sötétebb színű rudacskák egy esztergált gyertyatartó lába volt anno. A pogácsalábakat meg asztalosboltban árulják bútorlábnak, ezt vágtuk félbe.

 Fonaltartó, madzagtartó (kinek hogy tetszik)

Nekem tetszik:))

Pjulcsynak.....Szeretettel...

A varrós táskám kisorsolásával sikerült némi lelkiismeret furdalást okoznom magamnak (akinek nincs elég gondja az csináljon magának:)) Annak ellenére történt ez, hogy tudtam Julcsynak lesz táskája, csak nem az a varrós aminek gazdát kerestem. Picit mégis reménykedtem hogy talán kihúzom a nevét és nem gondoltam hogy nekem fog rosszul esni ha nem így történik. Pedig az a táska kicsit sem volt Julcsys. Azt gondolom Julcsy csakis rózsás lehet, rózsaszínnel, szürkével,  üde zölddel, fehérrel, némi kékkel(?!). Pöttyökkel, virágokkal, lágy vonalakkal, finom anyagokkal, csipkével, hímzésekkel, apró csodákkal:)
De talán nem is a táska a lényeg, hanem a mi kapcsolatunk Julcsyval. Barátságnak is csak félve nevezném, mert ha jól emlékszem 7 éve találkoztunk először és talán utoljára. Csanakon történt, én akkor kezdtem varrogatni, Ő nagy pocakkal jött táborozni és jó sokat beszélgettünk.  Kialakult baráti kör volt, én csak odapottyantam, de Julcsyval  könnyű volt megtalálni a közös hangot. Hasonló volt az ízlésünk, a korunk is kb., gyerekeink korban és létszámban is közel álltak egymáshoz. Csak ámultam hogy milyen kedélyesen neveli csemetéit, varrogatja gyönyörű munkáit. Azóta is figyelemmel kísértem blogjait a családról, a munkájáról az életéről. Ahogy Ő is itt volt velem, néha váltottunk pár szót, de ha nem, akkor is tudtunk egymásról, szavak nélkül is, néha fél mondattal, néha csak pár apró jellel. Az utobbi évben különösen sokszor jutott eszembe, a gyerekek kapcsán, a várandósság alatt. Itt volt velem a boldogságomban, a bánatomban, a nehéz napokon és a kicsit vidámabbakon. Mire ezt a bejegyzést közzéteszem már túl leszünk egy újabb találkozáson. Remélem ott fogjuk tudni folytatni a beszélgetést ahol egykor befejeztük és biztos vagyok benne hogy nagyon fog örülni a táskájának is amit készítettem Neki.....Szeretettel....

Sorsoltam

Véget ért a nyaralásunk és ahogy ígértem valakire vár ma egy varrós táska. Szívem szerint Julcsinak küldeném, mert már 7 éve beleszeretett, de sajnos nem tudtam róla. Kisorsolom hát ahogy illik, biztos vagyok benne bármelyikőtök fogadja örökbe jó helyen lesz. Hat név került a kaspóba...

 és akit kihúztam:

Gratulálok ZsuZs, kérlek küldj egy elérhetőséget hogy megbeszéljük a részleteket. Mindenkinek köszönöm hogy itt vagytok, hogy hozzám szóltok. 

Kérsz egy táskát ajándékba?!?

Ez itt a kérdés ma.... És szól mindenkinek aki szeretné örökbe fogadni a varrós táskámat.
És hogy miért?! Mert nem használom....már sok-sok éve...és valószínű hogy ha eddig nem, akkor ezután sem fogom. Az első táskáim egyike volt mikor még vágytam varrós talikra járni ahol úgy terveztem hogy majd varrni fogok (ritkán sikerült:)) Akkor még nem tudtam hogyan kell megvarrni egy ilyen táskát és a ferdepántolásom sem volt tökéletes....volt aki kedvesen szóvá is tette:)). De nekem akkor is a szívem csücske és belevarrtam szívem minden szeretetet.... most szívesen adnám örökbe valakinek akinél jobb sorsa lenne. És hogy mit kell tenned érte?! Csak egy kommentet szeretnék hogy szeretnéd:) Ha megosztod hogy gazdát keres (és hogy én is létezem:))) annak nagyon örülök, de nem feltétel:)
Július 7-ig várom a jelentkező(ke)t, addig eltűnök egy kicsit...ami nem meglepő tőlem.

Maszatolok

Egy újabb lehetőség amit nem kerestem, kedves barátnőim által mégis szembe jött velem az úton:)  Régóta gyűlik otthon sok dolog amit festési szándékkal vásároltam, mert tetszik csak nem abban a formájában, de kicsit másképp nagyon el tudnám képzelni. Eddig egy bonanza szekrényig jutottam "csak" amit még Pankavárás közben sikerült is lefestenem, nagy pocakkal. Igaz csak egy szekrény lett teljesen kész a háromból (mert ennyi pont elég volt a holmijának), a többi még kopott antik formában várja beteljesülését. Nem vagyok oda a kopott antikért, tetszik a natúr fa, de nem minden esetben passzolnak össze és néha annyira rosszul néz ki eredeti formájában hogy csak a festék segíthet rajta:) Hétvégén összejöttünk a csajokkal és maszatoltunk hát, hogy fogyjanak a felgyülemlett holmik és örülhessünk hogy ezzel is kész vagyunk:) 

Konyhai fóliatépőből lett szalagtartó....mert már mindenhol szalagok vannak és mégis mindig olyan nincs ami éppen kellene:)

Tálca before-after:

Igyekeztem a hét minden percét kihasználni.
Készültek párnák:

 

Naplóborítók: 

Levendulás szívek: